Törölt nick 2007.11.28 0 0 240 Okszana Zabuzsko A költészet meghatározása Tudom, halálom nehéz lesz, Mint mindazoké, akik élvezik a testükön percegő zenét, Kik képesek azt átfűzni a rettegés Tűfokán, Kik egész életüket e testtel táncolták végig, Míg a vállak, lapockák és combok minden mozdulatára                                                                  felfénylett A lényeg távoli titka, akár a szanszkrit nyelv egyetlen szava, És a bőr alatt az izmok is úgy játszadoztak, Mint halak az éjjeli tóban - Köszönöm Neked, Uram, hogy testet adtál nekünk! Majdan, mikor halnom kell, hívjátok a mestereket, Hogy burkomból megszabadítsanak (Így haldoklott dédapám is, kit mágusnak mondtak                                                                 az emberek), És akkor a felpuhult, túl lágyra főtt Tojásfehérjeként terjengő testen Átvillan az erőfeszítéstől duzzadó, Sötétséggel küszködő lélek. A test közben görcsbe rándul, Mint pokróc, mely levetné magáról A túl forróra hevült beteget, A lélek pedig továbbra is szabadulni Próbál a test satujából, a gravitáció átka alól, Majd a mennyezet repedésein át Egyszerre csak zajos, jeges csillaghullással Betódul a Világűr, És vonzása alagútba Az én örökzöld színű, Zsengécske lelkemet. Ó, ki a szabadba, S a testből kitörve, két világ határán, Pengeélen táncolva akkor felkiált: - Megálljunk! - Megálljunk, ennél maradjunk, Íme a költészet, Végre, Uram! Golyóstoll után tapogatva utoljára mozdulnak az ujjak - Mereven, mintha már nem is lennének enyémek. /Lengyel Tamás ford./