Persze, igazad van, de csak kell egy tudomány, aminek a segítségével pl. tudunk egy programot írni, amely megmondja, hogy helyesen írtam-e le azt, hogy

megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. (ez egy speciális részterület, a morfológia, morfológiai elemzés. Ez kőkemény reál cucc, építhetőek leprogramozható modellek.)

Egyébként ilyen alapon szerinted nincs értelme kutatni a kognitív-pszichológiát és az agykutatásnak sincs értelme? Úgysem érünk el semmit? A nyelvészek egyébként jól tudják, hogy mennyire közel állnak az agykutatáshoz, illetve a kognitív tudományokhoz, pl. van olyan határterület, hogy pszicholingvisztika.

Másrészt pedig, ne hidd, hogy a nyelvészek nagy egyetértésben hagyománytisztelő módon tuszkolják bele a nyelvet valami jól megegyezett sémába. (Persze a középiskolai anyag ezt súgja, ezt elismerem.) Ha összeeresztenéd a legnagyobb nyelvészeket, csodálkoznál, hogy mennyi mindenben nem értenének egyet, és hogy mennyire nyitottan keresik az újabb és újabb modelleket.