Jártam már így: kétszer egymás utáni este két külön városban és országban láttam Paul McCartneyt, és ami az elsőn spontánnak és laza poénnak tűnt, az másnap kiábrándító volt. Pl. hogy hajszálhíján ugyanannál az akkordnál ugrott át a gitárszóló közben egy széket, vagy hogy a zongoraszéket ugyanannál a dalnál borította föl "véletlenül" stb. A kiszólásokról és a szándékolt rontásokról nem beszélve.