scasc Creative Commons License 2007.11.27 0 0 978
Figyelj, a germán rúnákkal pusztán alaki a hasonlóság (mint a régi epigrafikus göröggel is).

Hogy írásrendszereket egy bizonyos különbség után különbözőnek ismerünk föl, egy adott dolog. A cirillt egyértelműen elkülönítjük a görögtől, senki sem próbálja összemostni őket, vagy a cirillt egy bővített görögnek nézni (mint pl. viszont az izlandi a Thornjával és Edhjével egy bővített latin).

Így az ú.n. "székely-magyar rovásírást" is egyértelműen el lehet különíteni az ú.n. türk, pontosabban "orchon-jenniszeji írástól". Ha valamit elkülönítünk, nevet kell neki adni. Az első arról kapta a nevét, hogy csak ilyen (magyar) nyelvű emlékeket ismerünk vele lejegyezve és elsősorban erről (Székelyföld) a környékről. Hasonlóan a türk rovás a nyelvről ill. a lelőhely(ek)ről kapta a nevét.



Hogy a rovásírás nem a magyar kultúra része?

Teljesen egyetértek: nem a kultúra szerves része. Ám 1) a magyar múlt része és 2) igenis a kultúráé is. A kultúrába (az egy más dolog, hogy az ember gyakran a "kultúra" szó alatt a "magas kultúrát érti) belé tartozik a hétvégénként ősmagyarnak öltöző és barátaival egy pályán nyilazó "hagyományőrző" is meg a magyarországi szkinhed is. Meg (az amúgy keresztény hagyonmányokon nyugvó) cserkészek is. Meg azok a boltok is, amelyek ezeket a csoportokat kiszolgálják. A rovásírás (egy egyébként nagyon csúnyán elbabrált fomája, köszönet az "ismeretterjesztő" könyveknek (pl. Forrai)) a magyar kultúrában mai napon is (és sokkal erőteljesebben, mint bármikor az elmúlt néhány száz évben) jelen van. Persze, a latin írással összevetve elenyésző mértékben. Hál istennek.

De hát: Hány ember csikós manapság még? Kevesen, mégis a magyar kultúra része. Hány ember betyár? Mondjuk, egy se (a rózsa-sándori értelemben), mégis a betyárság a magyar kultúra része. Sőt, formálisan 60, gyakorlatilag 90 éve nincs Magyar Királyság, nincs magyar király, a Magyar Királyi Korona mégis a kultúra szerves része (címerünkben, pl).



Egyébként nem hiszem, hogy rovásírással komoly "könyvtár" vagy "korpusz" létezett volna valaha. Nem az egyetlen írás lenne, amelyet csak monumentális ill. alkalmazott célokra használtak volna. Minden írásnak általában ez az első fázisa. A rovásírás a következőt nem érte meg. Ennyi.
Előzmény: Kis Ádám (975)