" E kitérő után visszatérünk H. Wolfram Conversio 13. fejezetének kommentárjához és a 139 oldalon megtaláljuk Mosapurc-ot. Nála 864 karácsonyát tölti Adalwin salzburgi érsek Mosapurc-ban, de gyorsan eltereli a figyelmünket, és e fejezet kapcsán visszarándulunk Pribina emberöltővel korábbi őshazájába a morvákhoz (Maravi), akik viszont új hazájában, valamikor 861 táján megölik őt. 

   Ugyanezen az oldalon kiderül az is hogy Mosapurc azonos Moosburg(Zalavárral) –al, tehát szó sem lehet Karintiáról. 

   Természetesen ez a Mosapurc jó támpontot fog nyújtani, az időben visszalépéshez , mert abban mindenki egyetért, hogy ez a vár Pribináé volt egykoron. (Mondjuk 861-ig)

   Folytatva a 13. fejezet helyszíneinek vizsgálatát Unitimar/ Wittimar birtoka a következő helyszín: Itt Szent István első vértanú tiszteletére szentelt fel az érsek egy templomot. Nem kell történész doktori cím ahhoz, hogy kijelentsük, ezt a templomot Mosaburg közvetlen közelében kell keresni, feltételezve akár azt is, hogy éjszakára visszatért a kényelmesebb várba. Csak megjegyezni kívánjuk, hogy Szent István (Sankt Stefan) nagyon divatos név Karintiában. Az előbbiekben idézett O.K. 193-oldalán 10 (tíz) van kimutatva: a legkorábbi 1131-ből. A nagy osztrák autóatlasz statisztikája alapján az Ausztriai Sankt Stefan helynevek 90 százaléka Karintiában van. Ha Pörtschach-ban vagy Krumpendorf-ban, a Wörthi tó északi partján a kutatók kiderítenének valamilyen ősi  Szent István hagyományt, nem lennék meglepve… Kicsit szimpatikusabb helyek, mint Fenékpuszta…

   Következő helyszínünk január elsején Ortahu, nem pedig Ortahu-Veszprém!

Természetesen ennek az Ortahu-Veszprémnek komoly forrás-fenomén alapja van; Thomas von Bogyay, alias Bogyay Tamás korszak meghatározó műve: Die Kirchenorte der Conversio Bagoariorum et Carantanorum. SF 19 1960.

   H. Wolfram ezerszázalékos ténynek (szeretné) tekinti fenti azonosítást, pedig nem hiszem, hogy ne ismerné Bóna vállveregető bírálatát e kérdésben.(„Ortahut Bogyay elhamarkodottan azonosította Veszprémmel; – a 865 karácsonyát Mosaburgban megünneplő s a következő napokban is a környéken tevékenykedő Adalwin érsek január1.-re aligha juthatott volna el Veszprémbe.”

    Az érdeklődő olvasó tájékoztatására elmondjuk, hogy Veszprém távolsága Zalavártól  90, azaz kilencven kilométer. Így a Karintiában található összes St. Michael számításba jöhetne… Csak a tisztánlátás kedvéért képzelje el az olvasó, hogy ez a 90 km megtétele azonos a Moosburg –Tarvisio oda- vissza útvonallal. A téli útviszonyok a Dráva és a Gail völgyben semmivel nem rosszabbak, mint a mi téli Bakonyunkban…  

   Mi az elemi logika szabályait követve úgy gondoljuk, hogy Kocel birtoka, amely korábban részben vagy egészben Pribina birtoka is volt, (véletlenül sem a Wulka folyó környéke) megint csak ott van saját vára környékén. E felszentelt templom neve Szent Mihály, (arkangyal)

   Sajnos csak ismételni tudjuk magunkat, a Sankt Michael ugyancsak divatos név volt Karintiában: Az O.K.-ban 8 (nyolc) ilyen nevű helynév található. (192. old)

   Ebben az esetben megengedünk magunknak is egy hipotézist: A Glan folyó völgyében a Zollfeldnek nevezett vidéken Moosburgtól maximum 15-km-es távolságban található egy Sankt Michael nevű helység. A környékről tudni illik, hogy már a kelták is lakták, a környező hegyekben (Magdalénensberg) bányásztak, erről impozáns leletek tanúskodnak. A rómaiak Virunumnak neveztek egy mai Zollfeld környéki várost. Az évszázadok óta előkerülő leletek, domborművek, szobrok, részben a Klagenfurti Múzeumban és St. Veitben, részben a terület épületeiben felhasználva fellelhető. A terület kiemelkedően legfontosabb emléke a Herzogstuhl –amely a szláv (nyelvű) fejedelmi hagyomány nagyon fontos része – szintén római kövekből készült

  A terület megközelítése  Mosaburgból a 9. században nagyon egyszerű volt. Követve a mai Moosburger Bach (nem kívánjuk kétségbe vonni, hogy előtte hívhatták akár Sana-nak, Sala-nak, Salla-nak, ízes avar nyelven Sellede-nek, amelyből „forráskritikai megfontolások” alapján Wattenbach de Selle-t alkotott, majd a szó előtt lévő palu segítségével létrehozta a palude Salae alakot) vonalát, kb. 50 métert ereszkedve, 6 km megtétele után elértek a mai Lendorf táján a Glan völgyébe. Itt észak-kelet irányba fordulva elhaladtak Karnburg vára mellett, (9. századból adatolt) és logikusan átkeltek a Glan folyón, elhaladtak Mária Saal Modestus salzburgi püspök által építtetett (hagyomány) ősi temploma mellett. Jól látható volt akkor is, mert mintegy 50 méterrel magasodik a templomdomb a Glan völgye fölé. Az átkelést követően (télvíz idején nem sok víz folydogálhatott benne, mocsaras parti részei pedig garantáltan be lehettek fagyva) még mintegy 4 kilométert észak felé haladtak és máris ahhoz a mai St. Michaelhez érkeztek, amelyről nem mondja a forrás el, hogy minek nevezték akkoriban. Mindenesetre a népnyelv ismer Sveti Mihel, Sent Mihel  (adatolt is 1431-től) alakot, de ennél fontosabb egy 1252-es adat, (Holzgraez) amely a szomszédos dombtetővel (Grazerkogel)  hozható összefüggésbe. A Holzgraetz ugyanis azt jelenti – egy kis vár az erdőben, (a fák között) szlovénul gradec, és bizony e helyen nyomai vannak egy korai keresztény templomnak."