Zakariás rétor valamikor 450 és 491 között a Káspi-kapukon belülre, abdélok és eftaliták társaságába (szabírokkal, onogurokkal stb. együtt) helyez abarokat (Historia Ecclesiastica Zachariae Rhetor vulga adscripta XII, 7. E. W. Brooks, 1924, ill. Ahrens-Krüger, 1899). Ez nyilván nem jelentheti az összes abart, hiszen Mar Amu manicheus térítő útinaplójában 520 körül azt írta, hogy Khorászán tőszomszédságában terül el Abaršáhr, azaz Abarország. Mellesleg ez a terület éppen a fehér hunok akkori szállásterülete (W. Henning: Mittelalterliche Iranica).