Csodálom, hogy nem érted.

A magyar rovásírás jelentős mértékben ideológiai kérdés. Van a magyar nacionalizmusnak egy ősiségi vonulata, amely jelentős mértékben összefügg a két háború között kiötlött kultúrfölény eszméjével. Végső soron ez nem más, mint az etnikai felsőbbrendűség hirdetése.

Vannak rovásírással készült magyar szövegek, azonban kevés a bizonyíték arra, hogy ezek valamiféle szövegrendszert (könyvtárat) alkotnának. Úgy tűnik, hogy az európai rúnaírások valamilyen formában összefüggenek, sok nyelvnek vannak rovásdírásos emlékei. Ezek után annak felvetése, hogy ez az írásrendszer melyik nyelvhez tartozik, a fent említett etnikai értékrendet szolgálhatja.

Más részről, a rúnaírás alapvetően epigrafikus vagy monumentális írás, ennek a görög írással szemben az az alapvető hátránya, hogy a kognitív írás lényegében a görögöknél kezdődött. Az addigi írások lényegében kottaként szolgáűltak az ismert hangzó szövegek felismeréséhez. Nem az az érdekes, hogy gazdasági számadások vagy bizonyos törvények korábban is le voltak írva, hanem az, amikor a gondolatok elsődlegesen fonetikus (fonematikus) betűk révén nyertek nyelvi formát.

Még azt is szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a rovásírásos szövegek - függetlenül attól, hogy nomád pásztorok róták a jeleket mogyoróvesszőre vagy sírkövekre, vagy reneszánszkori kompilációk - nem tartoznak bele a magyar kultúrába. (Vagy én nem ismerem a magyar kultúrát.) Érdekes lenne azt látni, hogy van-e ennek a rovásírásos kultúrának valamilyen folytatása, vagy az áldott-átkozott keresztények ezt gyökeresen kiírtották?