Stratégiai szempontok miatt választották ki a mocsaras, tőzeges völgyszigetet a Zala folyó lápvidékén, s erősítették meg előbb annak egy részét, a déli végét kőből és földből épült sánccal. Itt épült fel Priwina udvarháza, amelyet tizenkét méter széles, ma is fölismerhető árok vett körül. Amikor a víz elárasztotta a környéket, a kilencedik században már megépült dorongutakon közlekedtek — akár társzekerekkel is. A cölöpök egészen az 1960-as évekig megmaradtak, amikor azután a téeszesítés kimondta rájuk a halálos ítéletet: gépekkel tépték ki a földből a több mint ezer esztendős oszlopokat. A szigetről kivezető egyik kapu a mai Zalavár irányába vezetett, a másik Zalaszabar felé. A mai közút is nagyjából ezt az irányt követi.