3. rész

 

Zalaszabar-Borjúállás-sziget

 

A sziget északnyugati felében, annak legmagasabb részén állt a fatemplom, amelynek régészeti maradványait Müller Róbert a 80-as évek első felében tárta fel. [56] Egyenes (esetleg sokszög?) szentélyzáródású, egyhajós csarnoktemplom, melyhez nyugaton egy narthex csatlakozott (h.: 17 m, sz.: kb. 7 m). Az apszis előtt, a hajó felső harmadát egy sekélyen alapozott, rossz minőségű habarccsal kötött, középen átjáróval megszakított kis kőfal választotta el a hajó többi részétől: nagy valószínűséggel egy szentélyrekesztő korlát alapozása. Az apszist kizárólag a sírok alapján lehetett rekonstruálni, padlóját vagy lesározták (?), vagy olyan magasan volt, hogy már teljesen elpusztult. A hajót máshol elbontott római épület falazótégláival és tetőfedő cserepeivel fedték, a narthexbe azonban már csak nagyon hézagosan jutott a padlóborításból. Mivel sem oszlopgödrök, sem alapfalak nem határolták körül a templomot, alaprajzát jórészt a templom körül feltárt 805 sír által üresen hagyott terület rajzolta ki. Továbbá azok a - főleg a hajó két oldalán, egymástól szabálytalan távolságban talált - nagyobb kövek, melyből ítélve a templom olyan, a közelmúlt néprajzi építészeti emlékeiből is jól ismert "talpas ház"-típusú volt, ahol az alapokat kövekkel alátámasztott, nagyméretű, vízszintes gerendák alkották.

 

A nagyon egyszerű alaprajzú templom szélesen elterjedt típus, a Meroving-kortól kezdve általánosan használt alaprajzi forma. [57] Legközelebbi párhuzama egy Břeclav-Pohansko-i kőtemplom, amelyben még a szentélyrekesztő korlát is nagyjából ugyanott volt, mint Zalaszabar-Borjúállás szigeten. [58] Müller Róbert a templomot a Conversio alapján Wittimar templomával azonosítja, [59] azzal érvelve, hogy amikor 865-ben Krisztus születése napját Adalwin, salzburgi érsek Priwina várában ünnepelte meg, a következő napon (tehát a Várszigettől nem nagy távolságban) Wittimar birtokán szentelt fel egy templomot Szt. István első vértanú tiszteletére. Wittimar templomát ugyanezen érvvel azonosították már a 9. században átépített Keszthely-fenékpusztai ún. II. bazilikával is. [60]

 

 

Összefoglalás

 

A Mosaburg központtal Alsó-Pannóniában szerveződött grófság a kora feudális nyugat-európai grófságok tipikus életét élte. Élén Priwina, akit Német Lajos 860-ban fidelis dux nosternek titulált, majd Chezil állt, aki több oklevélben is a comes vagy dux címet viselte, hasonlóan a ranglétra azonos fokán álló frank grófokhoz. Priwinának és Chezilnek a császárral, a római pápával és a salzburgi érsekkel egyformán közvetlen a kapcsolata, levelezésben állnak, a salzburgi érsekek gyakori vendégek is Mosaburgban. A salzburgi érsek által építtetett Szt. Adorján zarándoktemplom méretével és felszerelésének színvonalával a birodalom bármelyik világi vagy egyházi központjának díszére válna. A grófság vezető nemeseit rokoni, családi kötelékek kötik a frank, bajor, karantán és morva-szláv arisztokráciához, Karoling curtis mintájára épült udvarházaikban impozáns magántemplomokat építtetnek - amelyet azután a salzburgi érsekek szentelnek fel -, birtokügyeiket Regensburgban és Salzburgban oklevelek kiállításával intézik. Ezek alapján Priwina és Chezil grófsága akár a frank birodalom belsejében is állhatott volna, személyi állománya, működése, külső megjelenése semmiben sem tért el amazoktól. A mosaburgi grófság azt a fejlődési modellt villantja fel, ami Pannonia más részein is a jövőt jelentette volna, ha a honfoglaló magyarok megjelenése drasztikusan meg nem szakította volna ezt.

 

 

[1] A frank-avar háborúk első, az írásos források objektív kiértékelésén alapuló feldolgozása: Deér 1965, 719-791; osztrák részről Pohl 1988. Magyar részről: Bóna 1984, 265-373, továbbá: Szőke 1996, 11-44.

[2] Bővebben ld.: Bóna 1985, 149-160; Cs. Sós 1973, 3-28; Wolfram 1987, 253-273.

[3] A megállapodást 803-ban Nagy Károly is megerősítette. A témáról legutóbb: Bratož 1998, 145-202.

[4] Ratbod (=Ratpot) grófságától délre, Savaria környékén feküdt Rihharius grófsága, amit először 844 (?)-ben említ egy Német Lajos által kibocsátott oklevél (Magnae Moraviae, 38); Rihharius utóda 860-tól Német Lajos két oklevele alapján Odolrich gróf ( Magnae Moraviae, 56-57, 58). ld. még: Wolfram 1979, 127, 132-133, továbbá Wolfram 1995, 317-321.

[5] Conversio Bagoariorum et Carantanorum = "A bajorok és karantánok megtéréséről" - (alább: Conversio) 11. A forrás első kritikai kiadása: Kos 1936; részletesen kommentált kiadása: Wolfram 1979, ennek javított, bővített változata: Wolfram 1995; végül a forrás filológiailag hiteles, javított és újra értelmezett kiadása és fordítása: Lošek 1997. A pannóniai térítésről szóló részlet magyarul: Györffy 1958, 150-157.

[6] Wolfram 1979, 133.

[7] A Conversio 11. szövegösszefüggése, a felszentelések résztvevőinek azonossága alapján ezek az események közel egy időben, akár egyetlen napon, január 24-én is megtörténhettek. Sandrat és Ermperht templomai tehát valahol a Vársziget közvetlen közelében (akár a Várszigeten is?) állhattak, még ha a velük ajándékozott erdők és rétek körüljárása alapján távolabbi helyre is gondolnánk. Ezek a birtokok ugyanis nem kellett, hogy a templom tőszomszédságában terüljenek el, a Zala akármelyik partoldalán is fekhettek. Ez pedig lóháton egy napon belül ténylegesen körüljárható körzet.

[8] Tóth E. 1999, 21-22. szerint a kifejezés, hogy a püspök "zsolozsmázásra készítette elő", arra utal, hogy a templom még a Conversio összeállításának idejére (870 k.) sem készült el teljesen, ezért az érsek nem szentelte fel, de engedélyezte, hogy "egyházi cselekményeket" tartsanak benne. Az utóbbi évek ásatásai révén azonban bebizonyosodott, hogy 1) a templom alaprajzi szinten csak egyetlen építési periódust mutat, 2) a körülötte fekvő sírok leletei alapján a temetőt a 9. század második harmadának vége táján már megnyitották, 3) a legkorábbi sírok alatt talált speciális műhelymaradványok (harangöntő, üvegkészítő, stb.) tanúsága szerint pedig a templom ekkor már teljesen berendezve állt. Ezzel Tóth érvelése oka fogyottá vált. A templom sajátos alaprajzából (ld. alább) következően is inkább azok a vélemények látszanak beigazolódni, amelyek szerint itt (egy zarándoktemplommal járó) speciális feladatok végzésére kaptak engedélyt a szerzetesek.

[9] Tóth E. 1999, 17-32.

[10] Bogyay 1955, 405. és Bogyay 1992, 170.

[11] Ezek a helyek a Conversio szerint: Dudleipin, Ussitin, Businiza, Bettobia (= Pettau-Ptuj), Stepiliperc, Lindolveschirichun, Keisi, Wiedhereschirichun, Isangrimeschirichun, Beatuseschirichun, Quinque Basilicae, Otachereschirichun, Palmunteschirichun.

[12] Szt. István protomártír tiszteletére szentelt templom Wittimar birtokán, Szt. Mihály arkangyal temploma Ortahuban, Szt. Pál apostol temploma Werideben, ugyanott külön említve Szt. Péter apostolfejedelem temploma, Szt. Margit (Margareta) temploma Spizzunban, Szt. Lőrinc (Laurentius) temploma Temperhrcben, Szt. Péter apostolfejedelem temploma Unzato birtokán Cellaban, Szt. István protomártír temploma Ztradachban, Szt. János evangelista temploma Quartinahaban és név nélkül felsorolva még Fizkere, Muzziliheschiricun és Ablanza, ahol templomokat szentelt fel Adalwin, salzburgi érsek.

[13] Ld. Wolfram 1979, 131.

[14] Wolfram 1979, 56-57.

[15] 873-ban még levelet váltott a pápával, a házasságtörés kérdésében kérve ki véleményét. Egy 876-880 között kiadott adománylevélben azonban már azt olvashatjuk, hogy a regensburgi Szt. Emmeram templom Gundbato diaconusnak Quartinaha birtokáért cserébe a Chezil dux lelki üdvéért adományozott birtokokat adta (Magnae Moraviae, 68-69, 171-172).

[16] Wolfram 1995, 91-93.

[17] Priwina és Chezil grófságának székhelyét már a múlt században lokalizálták Zalavár-Várszigeten. Rendszeres régészeti kutatása ennek ellenére viszonylag későn, csak az 1950-es évek elejétől indult meg. Előbb Fehér Géza (1954-ig), majd közel 40 éven át Cs. Sós Ágnes irányította Zalavár-Várszigeten és a környező szigeteken a kutatásokat (1992-ig), jelenleg pedig e sorok szerzője a feltárások vezetője.

[18] Falusias, félig földbemélyített putriházakat, szabadba épített kemencékkel, tárolóvermekkel stb. csak a Vársziget vonzáskörzetébe tartozó szigetekről és a Zala parti sávjain elterülő szolgálónépi településekről ismerünk, míg a Várszigeten és a civitas közvetlen körzetébe tartozó szigeteken (pl. Zalaszabar-Borjúállás sziget) a szakrális célú kőépületek mellett nagyméretű, többosztatú, faoszlopokra épült, továbbá ún. "talpas" boronaházakat rekonstruálhatunk, amelyekhez kővel, deszkával bélelt kutak és ugyanilyen tárolóvermek, főzőházak stb. tartoztak. A szigetnek csak bizonyos, jól körülhatárolható területein koncentrálódtak a gazdasági jellegű települési objektumok. (A szerző utóbbi pár évben végzett ásatásainak az eredményei, közöletlenek)

[19] Brühl 1975/1990. A kérdés további irodalmáról bővebben: Szőke 1976, 91-99.

[20] Cs. Sós 1963, 31-38, Abb. 9; Cs. Sós 1973, 107-112, Abb. 31-33.

[21] Cs. Sós 1994, 87. Ettől a palánkszakasztól nyugat felé más jellegű, gyengébb minőségű, s vsz. fiatalabb palánkfalak jelentkeztek (Cs. Sós Ágnes közöletlen ásatási eredménye).

[22] Az árokból kikerült földből a déli oldalon emeltek földsáncot, melynek tetején valószínűleg még egy palánkfal is épült. Az árok alján jellegzetes dunai bolgár kerámia darabjai s több olyan tégla-töredék is volt, amelyekre utólag lófigurákat karcoltak be. Ilyenek a kazár birodalom (szaltovo-majaki kultúra) várain kívül ugyancsak a bolgároknál jelennek meg (ld. Pliszka-Preszlav 4-1985 több tanulmányát is). Ha ehhez hozzávesszük a Garabonc-Ófalu I temető 55. sírjának bizánci jellegű kétélű kardját és a 14. sírjában fekvő halott dunai bolgár módra torzított koponyáját ( Szőke 1992, 92-96, 151-159 és Éry 1992, 374-375), joggal tételezzük fel, hogy Priwina kíséretének nem jelentéktelen részét dunai bolgárok alkották.

[23] Cs. Sós Ágnes még a palánkfallal körülvett részt azonosította a Conversio említette munimennel, ezt tekintette Priwina és Chezil udvarházának, Mosaburg akropolisának (Cs. Sós 1994, 87), hasonlóképpen Bogyay 1992, 171.

[24] Hasonló tagolás és jogi különállás mutatható ki pl. Ptuj-Pettauban, ahol a vár kétharmada a salzburgi érseké, egyharmada pedig egy előkelő karantán nemes (egyesek szerint Gundakar gróf, mások szerint Heinrich herceg, míg a legtöbb kutató szerint a pannoniai Chezil) birtokában volt, aki azután felségárulás miatt elveszített ezt a birtokrészét (Arnulf 885. évi hamis oklevele Magnae Moraviae, 126; Grafenauer 1952, 186skk.), és az udvarház Y-alakú belső osztófala alapján ilyesmiről lehetett talán szó, bár alacsonyabb szinten, az északi Kisalföldön, Ducové-Ducón is ( Chropovsky 1978, 74-84). Kérdés ugyanakkor, hogy egyáltalán Karoling kori-e a Szombathelyen rekonstruált, ovális, osztatlan kővár (Tóth E. 1978, 151-182), nem is beszélve a 802-ben említett castellum Guntionis-szal azonosított, a Gyöngyös patak Rábába szakadásánál talált földsáncmaradványról (Dénes 1992, 173-177).

[25] Tóth S. 1990, 148. Az alaprajz alapján rekonstruálható templommal kapcsolatos aggályokról ld. Szőke 1998, 270. és 94-98. jegyzetek.

[26] Cs. Sós 1963, 42-117.

[27] Cs. Sós 1963, 68-91.

[28] Dercsényi 1948, 96. Bár az ötletet Bogyay Tamás kezdettől fogva megalapozatlannak és elfogadhatatlannak tartotta (kutatástörténeti áttekintéssel: Bogyay 1992, 170-171), az mégsem múlt ki egészen szakirodalomból. Ld. erről részletesebben: Szőke 1998, 295-296, 104. jegyzet.

[29] A templomról először 1998-ban adtam híradást, túlnyomórészt Cs. Sós Ágnes dokumentációjára hivatkozva (Szőke 1998, 271-278.) 2000-ben befejeztük a Cs. Sós Ágnes halálával (1993) megszakadt kutatásokat, tisztáztuk az építéssel, alaprajzzal kapcsolatos kérdéseket, bizonytalanságokat, így ma már egy jóval letisztultabb alaprajz áll rendelkezésünkre. Az 1998. évi és jelen leírás közötti eltérések, a méretekig bezárólag, ezzel vannak összefüggésben.

[30] Cs. Sós Ágnes ezek alapján több korábbi templomot is rekonstruált: Cs. Sós 1994, 87-89. A faoszlopos épületből az első, még fából épült templom maradványa lett, az építkezéshez ideszállított építési anyag törmelékével kitöltött amorf gödrökből pedig a második építési fázist, egyben az első kőtemplomot rekonstruálta. Ilyen módon lett pl. a keskeny kutatóárkokkal dolgozó (a tágabb összefüggések felismerését ezért még nehezebben felismerő) Cs. Sós Ágnes szemében az első kőtemplom szentélyfala egy, az apszis félkörívén belül, attól mintegy 4,5 m-re talált korábbi gödör szélén összetömörödött betöltéséből.

[31] Cs. Sós 1994, 88.

[32] Feltűnően hasonló alaprajzú a Turco-féle templomépület is, különösen annak hatalmas félköríves szentélyfeje elgondolkoztató. Ez az egyszerű bazilikális templomépület már a Karoling-kor előtt is ismert Európában és az újabb típusok megjelenése után is versenyképes marad még ott, ahol a szentélyfej kevéssé artikulált formája a helyi adottságoknak jobban megfelelt. A román kori párhuzamhoz: Tóth M. 1988, 115, a Karoling-kori változatokról: Jacobsen 1992, 123-128.

[33] Csábító ötletnek látszik, valójában azonban kevés támpont van ahhoz, hogy az éppen ez időtájt elterjedő, összetett jelentéstartalmú Westwerkkel hozzuk összefüggésbe. A nyugat-európai Westwerk jellegzetes eleme a kombinált pilléres-oszlopos árkádsor két, de inkább három emeleten át, a főhajó folytatásában kialakított dongaboltozatos szentély ("kripta"), a középső Salvator- és az azt két oldalról kísérő lépcsőtornyok hármasa (sőt kivételesen akár öt torony is) stb., amelyek megléte itt az alapfalak vastagsága alapján eléggé valószínűtlennek látszik. A Westwerk funkciójáról Centula és Corvey közlése után Fuchs 1929, és Fuchs 1950 hatására az 50-es években élénkült fel a vita. Ennek összefoglalása: Großmann 1957 majd Kreusch 1963; a magyarországi vonatkozások összefoglalása legutóbb: Tóth M. 1988, 117). Mosaburg esetében főként a liturgikus vonatkozások lehetnének érdekesek, különösen a templom ellenkező pólusán elhelyezkedő mártírsírral összefüggésben (analógiaként ld. Centula és Corvey: Kreusch 1963, 58-60).

[34] A torony alapfalának vastagsága és a nyugati homlokfalat meghaladó mélységű alapozása, továbbá a templomtól délre előkerült harangöntő-gödör és agyagminta alapján ebben az esetben valószínűleg számolhatunk azzal, hogy a toronyban alkalmanként harang is megszólalt (Noth 1967, 58), s nem csak a lorschi "Torhalle"-hoz hasonló, alacsony, valóban csak az emeletre felvezető lépcsőt magába foglaló toronyról van szó ( Jacobsen 1985)

[35] Ld. Vorromanische Kirchenbauten. A jelenség késő-Karoling jellegéről: Claussen H. 1957, 137-140. Legutóbb: Lobbedey 1999, 498-511. Hasonlóak Franciaországban is megjelennek ebben az időben, de inkább csak később: Deshoulières 1940, 213-238. A kápolnák és kripták elrendezésére pedig a római Santo Stefano Rotondo is hatást gyakorolhatott.

[36] Az alapozási árkok alján először durvaszemű, kavicsos, sárgás homok és kevés mész felhasználásával habarcsréteget terítettek el, majd erre kerültek az ugyanezzel a gyenge minőségű habarccsal összefogott, rendszer nélkül rakott, jórészt alaktalan homokkő-, kisebb részben mészkő- és bazaltdarabok ill. római téglatöredékek.

[37] Radnóti A.: A Zalavár-récéskúti ásatások eredménye. Ásatási jelentés 1953. június 2. - idézi Cs. Sós 1969, 55.

[38] Hasonlóképpen halszálkamintásan faragottak az Einhard-féle Michelstadt-Steinbach-i templom (Autenrieth 1988, 30) vagy Reichenau-Oberzell templomának oszlopfői, amelyeket azután bevakoltak, sőt színesre ki is festettek. Valószínű, hogy Zalaváron sem csak a nyers kőfejezet volt a oszlop dísze. Az oszlopfő típusa alapján már a késő Karoling-kor és az Ottó-kor újításaként megjelenő, absztrakt térmértani testből kiinduló oszlopfő-formákhoz, mint a csonka kúp-, piramis- és gomba alakú oszlopfők köréhez tartozik: Weigert 1936, 17.

[39] Tóth S. 1990, Kat. 24.; Bogyay 1992, 172.

[40] A folyosókriptában készített metszet rétegsora: a homokos szűztalaj felett szürke homoksávval elválasztva két vékony habarcsréteg húzódott, ezt követte egy agyagos homoksáv, rajta római padlótéglák sorával, végül (Cs. Sós szerint) egy terrazzo-réteg zárta a rétegsort.

[41] A figurális töredékeknél a ruharedőzés módja, a kéztartás sajátosságai a korai Karoling-kori dél-tiroli falfestményekkel (főként Naturns, St. Prokulus - Eggenberger 1974, 303-350; Gebauer - Kersting - Nothdurfter Serra dia - Csassano - Emmenegger - Stampfer - Kofler Engl 1990), mutatnak rokonságot. Bernhard Bischoff Cs. Sós Ágnesnek adott szakvéleményében a felirattöredékek "9. századi keltezést helyben hagyta" ( Cs. Sós 1994, 88).

[42] Kölnből ismert egy festett spirálindás díszű, Karoling-kori ablaktöredék ( Rode 1974, 15-33). Lorschból való az első, a 9. század végére, 10. század elejére keltezett, igaz, már rögtön emberméretű Krisztust ábrázoló festett üvegablak, s azután már csak a 11. század elejéről Augsburgból ismerünk ép állapotban, eredeti helyükön megőrződött, teljes alakos, apostolokat ábrázoló üvegablakokat ( Gerke 1950, 186-192). Kérdés, hogy minden festett üvegablak-darab román kori-e a paderborni dóm ásatásán találtak közül, különösen az ott előkerült Karoling-kori freskó-maradványok ismeretében ( Lobbedey 1986, 240-241, 247-263). Az újabb üvegleletekről ld. Dell‘Acqua 1997, 33-41; Wedepohl 1999, 218-221.

[43] A műhely feltárása még nem fejeződött be. Eddig egy kemence maradványai és a padlón, továbbá a feltöltésben talált nagyszámú tégelytöredék, kemencemaradvány, nyersanyag- és félkész termék bizonyítja a műhely működését. Hasonlókhoz ld.: Pohl - Haevernick - Riederer - von den Driesch 1972, 60-70; Stephan - Wedepohl 1997, 673-715; További leletek: Karl der Große 1999, I. 160-185.

[44] A Karoling-kori harangleletekről legutóbb: Drescher 1999, 356-364. bőséges irodalommal. A vredeni harangtöredékekről Karl der Große, I. 348-350.

[45] Claussen 1987, 261.

[46] Radnóti 1948, 21-30.

[47] Tóth S. 1990, 149, a bazilikából előkerült kőanyagban több olyan római (?) oszlopmaradványt - törzstöredéket, lábazati részt - határozott meg, melyek alapján elképzelhetőnek tartja, hogy "a korai templomnak oszlopos szerkezete is volt". Nem határozza meg azonban eléggé világosan, hogy a "korai" alatt a Karoling-kort, vagy a korai Árpád-kori fázist érti-e.

[48] Radnóti ásatási naplóját összefoglalva ld. Cs. Sós 1969, 55-57.

[49] Cs. Sós 1969, 51-103.

[50] A felmerült problémákról összefoglalóan: Szőke 1998, 280-283, 156-176. jegyzetek, a korabeli fatemplomokhoz ld.: Ahrens 1982.

[51] Tóth 1974, 617-630, 3. jegyzet.

[52] Ehhez ld. Tóth S. 1990, 157, 21-22. megszívlelendő jegyzeteit és rekonstrukcióját, továbbá Radnóti beosztását.

[53] Steinmann-Brodtbeck 1939, 65-95; Bogyay 1955, 363-364; Marušić 1977, 41-185. Mivel a háromapszisos, egyhajós típus, amilyen eredetileg a récéskúti bazilika is lehetett, különösen a dél-tiroli, graubündeni csoportra jellemző ( Kubach - Elbern 1968, 26-27), megfontolandó, hogy - az adriai hatással egyenrangú alternatívaként - nem egy salzburgi közvetítésű dél-alpesi hatás érvényesült-e a récéskúti bazilika építésekor.

[54] Tóth S. 1990, 150-151; a kérdés kutatástörténeti áttekintése: Bogyay 1992, 170-171. - Régészetileg ugyancsak nehezen bizonyítható Györffy György azon elképzelése, hogy a Vársziget ispáni székhellyé válásával az azt kísérő egyházi szervezet, az esperesség temploma lett volna a récéskúti bazilika ( Györffy 1968, 114-115). Nem beszélve arról, hogy a Várszigeten magán is lett volna elég hely egy ilyen templom felépítésére - s éppen a 11. század közepe táján épül meg a Vársziget északnyugati felén az 1996-ban Szt. István kápolnaként újjáépített kis (névtelen) kápolna közel 500 feltárt sírral a templom körül - ebben az esetben a récéskúti bazilika körül is jóval nagyobb számú Árpád-kori temetkezést kellett volna találni.

[55] Bogyay 1955, 405.

[56] Müller 1994, 92; Müller 1995, 91-100.

[57] Vorromanische Kirchenbauten; Boeckelmann 1956, 29-37.

[58] Dostál 1975.

[59] Müller 1994, 92; Müller 1995, 92-93.

[60] Bogyay 1960, 67. Bár hangzottak el kétkedő hangok (MRT Veszprém megye, 21/33. lh.), egzakt módon először Müller Róbert bizonyította be, hogy ott utoljára 630 táján történt építkezés (Müller 1987, 113). Mivel pedig Karoling-kori sírok sincsenek körülötte, kizárt, hogy azonos legyen Wittimar templomával.