A Pekingi őszt is élvezettel olvastam: érdekes, jó regény, vianosan szürreális. Szép volt, jó volt, elolvastam, félretettem.

A Tajtékos napok viszont a mai napig megborzongat.

Az atmoszférája egyedi és olyan intenzív, mintha nem is regény, hanem film lenne.

-szürrealitása meseszerű (nekem Andersen ugrott be róla)

-szívbemarkoló

-csodaszép.

Összességében: a Pekingi ősznek olvasója voltam, a Tajtékos napoknak részese.