Jordanes írja – Priszkosz rhétorra hivatkozva – a hunokról:

 

„Midőn e nép vadászai szokásuk szerint a Meotis beljebb levő partján zsákmány után kutattak, váratlanul megjelent előttük egy szarvasünő, amely bement a mocsárba, és hol előrefutva, hol megállva mutatta nekik az utat. A szarvast követve a vadászok gyalog átkeltek a Meotis mocsarán, amelyet a tengerhez hasonlóan átjárhatatlannak véltek. Majd a szkíta föld is feltűnt a jövevények előtt, a szarvas pedig eltűnt … Visszatérnek övéikhez, és elmesélik, hogy mi történt, dicsérik Scythiát, s rábeszélték őket, hogy a szarvas által jelzett úton siessenek oda …”

 

 

Akár Jordanestől vette a történetet Kézai, akár nem, ő viszont nem a hunokról, hanem Hunorról regél, aki, mint láttuk, egyes kutatók szerint a hunogur nép megszemélyesítője...