Értelek, viszont:

Hogy lehet szerinted az, hogy valaki "felemelt kézzel vétkezik" (máriázik), és mégis "Rendben van az odaföntvalókkal" . Tőled idéztem.

Mondjuk itt vagyok én. Tiszta lelkiismerettel mondom magamról, hogy nem vagyok bálványimádó. Te viszont tiszta lelkiismerettel azt mondanád rám, hogy az vagyok.
(Ha nem muszály, ne menjünk most bele, hogy a Biblia mely igéje alapján mondod ezt, én meg mi alapján nem)

Szóval, szerinted, ha ebből nem térek meg, mert ugye szerintem nincs miből, attól még működhet bennem és általam az Isten? Vagy nem? Ilyen súlyos bűnnel megfér egy fedél alatt Isten?