Szeptember 26-a van. 87 évvel ezelőtt, 1920-ban e napon jelent meg a Numerus Clausus törvény, melyet 1945 után félévszázadig "zsidó" törvényként tituláltak, s akiknek ez érdekük, teszik ma is. Teszik, kihasználva, hogy az 1920: XXV. Törvénycikk szövegét, annak rövidsége ellenére a társadalom nem ismeri, s előbb-utóbb készpénznek veszi, amit gyakran ismételnek. Pedig a tények mást mutatnak.

A "Nagy háború", ahogy az első világháborút sokáig nevezték, erősen felborította a közép-európai térség vallási és etnikai viszonyait. Így, bár meglepő, de a Huszadik Század című folyóirat 1917-ben feltett körkérdésére a polgári zsidó családból származó Jászi Oszkár válaszában felvetette valamifajta numerus clausus háború utáni bevezetésének szükségességét (Lásd: Litván György Jászi Oszkárról írt könyvét, és Pelle János ahhoz írt recenzióját - Magyar Szemle, 2004. június). Így az első Teleki-kormány idején bevezetett Numerus Clausus törvény az akkori viszonyok ismeretében szükségszerűnek látszott, s ennek ellenére nem mondott ki negatív diszkriminációt. A törvény ugyanis sem a zsidóságot, sem más valláshoz, vagy etnikumhoz való tartozást nem nevez meg, s nem mond ki korlátozást.

Ez utóbbi alátámasztására érdemes idézni a mindössze egy oldalnyi terjedelmű, négy §-t felölelő törvény lényegi 3. §-nak negyedik bekezdését, mely az egyetemi karokra való beiratkozás rendjét szabályozza:

"Az engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelől a felvételt kérők szellemi képességeire, másfelől arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetőleg elérje az illető népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét."

Mindenkinek ajánlom, mielőtt "zsidótörvénynek" titulálja a Teleki gróf bűnéül felrótt Numerus Clausus törvényt, figyelmesen olvassa el a teljes törvényt s keresse ki a zsidóságot diszkrimináló passzusokat.

Nem fog találni!"