Ahol két tengerbe ömlő két folyó közt egy áthatolhatatlannak tűnő hegyvidék zárta le a láthatárt, jó négyszáz éven keresztül egy olyan steppei birodalom gyakorolt egyeduralmat, amelynek az elődei és utódai legfeljebb csak ha negyedennyi ideig élvezhették legjobb napjaikat. A kazárok országa valószínűleg ritka jelenségnek számított a történelemben, szervesen próbálták egybeépíteni a nomád és a földműves civilizációt, előbbi a hatalmat és a több lábon álló egyeduralmat hozta magával, utóbbi pedig az állandóságot és az anyagi erőt. Így volt majdhogynem sikeres a kísérlet, hogy az észak, dél és kelet felől érkező hatásokkal szemben hosszú távra is egy önálló kultúrát alapozzanak meg, amit a mai eszünkkel se ázsiainak, se európainak nem lehetne nevezni. Nem így alakult, túl mély volt a történelem süllyesztője..