„Távolról sem felel meg a valóságnak azt hinni, hogy a mai napig is létező, térképi ábrázolással bizonyítható magyar vonatkozású helynevek, tájelemek alkotnák kizárólagosan a számunkra fontos ausztriai földrajz-történeti névtárat. A rendelkezésünkre álló forrásadatok feltérképezése során kitűnik, hogy a magyar [vagy inkább hunogur – Kara-Indas] eredetű földrajzi nevek néha elszigetelten, máskor csoportosan kisebb-nagyobb távolságra fordulnak elő Alsó- és Felső-Ausztriában, Styriában, továbbá a Morva-Tálya háromszögében. Tehát egész körzeteket behálózó, ma is létező magyar földrajzi nevek a jéghegyek alig kiálló csúcsához hasonlíthatók. Többségük elpusztulhatott, mert a falvak tömeges pusztásodása a középkorban nem sajátosan magyar, hanem általános európai jelenség volt. Szabó István, a hazai falurendszer kialakulásának kutatója szerint ťmindennapos volt Európában a falutelepülések elnéptelenedése és üressé válása, gyakran éppen lerombolásaŤ. Az általunk most vizsgált térségre is áll Szabó István meghökkentő megállapítása, hogy ťkülönösen a német országokban az összes falutelepülésnek 66 százaléka is puszta lett a XV. század végéig, de általában is beszélnek a települések 40-50 százalékos pusztulásárólŤ. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy ťaz elpusztult települések nagyobb része sohasem települt újjáŤ.”

 

(112. o.)