Sziasztok! Íme egy zsengém, remélem tetszeni fog nektek. Én azt vallom, ha az ember szerelmes verset ír, az legyen az optimista. Én mindig az vagyok, és bevallom, akinek írtam, máig hű társam, immáron 9 éve. Remélem, hogy ez még sokáig így marad.

 

 

Mi a szerelem?

 

 

Ha nagy beteg vagy, meggyógyítalak,

Ha szomorú vagy, felvidítalak,

Ha éhes vagy, enni adok neked,

Ha nagyon félsz, fogom a két kezed.

 

Ha egyedül vagy, repülök hozzád,

Ha kétség gyötör, vigyázok terád,

Ha magányos vagy, hű társad leszek,

Ha álmod elszállt, álmodom neked.

 

Ha megkívánsz, testem-lelkem adom,

Ha hozzám bújsz, minden vágyad hagyom,

Ha fázol, szívem majd felmelegít,

Ha álmod elszállt, dalom elszenderít.

 

Ha félsz, testemmel védelmezlek,

Ha gyenge vagy, én erős leszek,

Ha nevetsz, én veled nevetek,

Ha sírsz, minden bút elkergetek.

 

Ha átölelsz, érzem minden sikerül,

Ha fogod kezem, az ég is kiderül,

Ha kitárod karod, hozzád simulok,

Ha kitárod szíved, már nem izgulok.

 

Ha hiszel bennem, én is hinni fogok,

Ha bízol bennem, én is bízni fogok,

Ha útnak indulsz, én is veled megyek,

Ha szeretni fogsz, én is boldog leszek.