„Az összeomlás előtti és utáni osztrák gondolkodásra mi sem jellemzőbb, mint Weigl H. vallomása. Tisztelet illeti azért az őszinteségért, amit a háború utáni osztrák Wissenschaftlerek oly alattomosan és megtévesztőén elhallgatnak. Művének bevezetőjét így kezdi: ťNiederdonaui helyneveinek megfejtése semmi esetre sem merő tudományos szórakozás, hanem sokkal inkább gyakorlati-politikai jelentőségű, mert eredménye az ’Ostmark’ Német Birodalomhoz való tartozását bizonyítja. Már sokszor beigazolódott, hogy a halkan végzett tudományos alkotómunka hatalmas politikai hatást váltott ki.Ť A fentiek összefoglalásából kitetszik, hogy a II. világégés óta bel- és külföldön egyaránt jelentősen haladt előre az avar-kutatás, mindazonáltal az 1859-i bécsi, Starkosch-Grassmann-féle történeti műből idézve: ťaz avarokról szóló megnyugtató, valamennyi forrást kimerítő munkával ez idő szerint még nem rendelkezünk, véleményem szerint ez a nép nagyon is kedvezőtlen megítélésben részesültŤ.”

(109. o.)