Fehér Mátyás Jenő (Besenyő őstörténet):
„A besenyők az ősi Kangaria területén érezték már a súlyos természeti jelenség következményeit. Urgencs és Kat lévén a törzsszövetség legjelentősebb városa az Aral-tó partján, közel régi nevén Oxus, mai nyelven Amu-Darja torkolatánál. A »kangar« törzsek rangosai pedig egy, az Aral-tóban lévő szigeten, Kangargradban ütötték fel díszes fából faragott palotáikat. Ez a boldog állapot azonban a jelzett katasztrofális aszályok sorozata után véget ér. Az Oxus sok mellékága kiszikkad, és maga az életet jelentő folyó medret változtat. Az Aral víztükre leszáll, és lényegesen, talán több mint felére vonul vissza. Kangargrad (ma Kangrad) a szárazra kerül. A kiszáradó tenger homokján nem nől [sic!] dús legelő, megművelésre alkalmatlan a talaj.
A mondottak a besenyőkkel kapcsolatban al-Bírúní híradásában, a
Tahid Nihayat al-Amakin könyvben megemlékezik az Aral-tó vidéki »sukkan«- okról, azaz lakosokról, akiket besenyőknek nevez, és a nagy szárazságok miatt Chorezm területéről átvándoroltak nyugatabbra, Kazáriába. Kifejezetten említi, hogy az Oxus (Amu-darja) megváltoztatta a medrét, és ezzel a besenyők állatállománya elpusztult volna, ha tovább maradnak. Sajnos az évet nem mondja meg, hogy ez mikor történt, de azóta ezeket a besenyő törzseket »kazár besenyő« néven illeti minden forrás, és egyben megjelöli új szálláshelyüket a Káspi-tengerbe ömlő Emba és Ural folyók közt. Így chorezmi szövetségből kazár keretbe kerülnek, de ez nem jelent nagy változást, mert a két szomszédos állam több ízben, huzamosabb ideig a kagánok rokonságán keresztül perszonálunióban élt. Közvetlen szomszédjaik itt is a sokat emlegetett úzok, s ha voltak is köztük kisebb helyi torzsalkodási lehetőségek – s bizonyára voltak –, de innét ugyan semmiféle »lerohanással« nem űzték el besenyő fajtestvéreiket, mint Györffy írja, a 894 évben, hiszen még 922-ben mindkét népet ott találja a híres arab utazók egyike, Ibn Fadlan. (Bővebb forrás: Marquart 492.)”
