Az egyéni esélyeimet illetően én is optimista vagyok, a gyerek meg majdnem 9 éves. De az ember egyéni élete nem analóg a társadalmi trendekkel. Például a személyes érvényesülési képességem is jobb, mint az átlagos 29-34 évesnek, ennek egy része tényleg képesség, egy része akarat, a legnagyobb része (mint általában bárminek) szerencse.

De nem vagyok borúlátó az egyéni életem tekintetében. Van miért dolgoznom, vannak, akikről gondoskodni akarok, stb. Ezen felül meg nagyon kíváncsi is vagyok arra, hogy mi fog történni, és ez már önmagában is elég motiváció arra, hogy végig tudjam nézni - ahhoz meg célszerű lesz életben maradni. :-D