Azon gondolkodtam, hogy ha a Nasa a Marsra tervez embereket vinni, és ez megvalósulni látszik, az vajon annak köszönhető-e, hogy sikerült megoldani a fenntartható egyensúlyi állapotot, azaz az űrhajó önfenntartóvá vált-e? És ha esetleg igen, akkor mekkora terület/térfogat szükséges vajon egy teljesen önfenntartó űrhajó kialakításához?

Szkeptikusabban: előfordulhat-e, hogy NEM sikerült még a NASAnak sem megoldani a teljesen független ökológiai egyensúlyi rendszert, és pusztán arról van szó, hogy a tárolási technológiák valamint az űrhajóépítés annyit fejlődött, hogy képes az emberiség 5-10-15-20 évre elegendő, kielégítő életmódot biztosító emberi fogyasztási cikket a Föld-Mars távolságra oda-vissza elegendő mértékben mozgási energiával ellátni anélkül, hogy a fogyasztási cikkek eközben minőségromláson esnének át?

Avagy hibrid megoldásról van-e szó, amely egy kisebbféle raktár fellövését is jelenti, ám abban csupán olyan jellegű dolgok vannak, amit az Űrhajó ökoszisztémája nem képes előállítani, tehát például répa, karalábé, padlizsán, paradicsom, gyümölcsök, satöbbi nincs? És ez az elképzelés vajon nem hasonlít-e fölöttébb Noé bárkájának képére: minden természeti élőlényből egy pár, hadd szaporodhasson?

Kérdés tehát, hogy a Földanyából leválasztható-e olyan rész, amely önállóan is megállja Földanya szerepét, miközben a maradék szintúgy megmarad Földanyának - azaz nem pusztul el például füstmérgezésben? Vagy a biológiából és orvostudományból kölcsönvett szóhasználattal: klónozható-e a Föld nevű élőlény?