megpróbálom...
ez a könyv elég sokat ír az egóról, ezért nem tudom bemásolni, de részleteket kiszedek, illetve a következő a lényege: az ego a belső "üresség", amelyről már értekeztünk sokat itt a topikban, illetve a "külvilág" képzete között két falat épít ki. az ego a maradandó én képzete, mely nem akar sem az ürességbe zuhanni, és a külvilágtól is elhatárolja magát, ezen két fal között mozog. ha "negatív" élményeket él át a személy, akkor bezárkózik, a belső fal felé mozdul el az ego, rosszul érzi magát az ember. ha "pozitív" élményeket, akkor felfújódik, mindjobban megfeledkezik magáról, és egyre jobban a külvilág felé nyit - de a két fal mindig megmarad.

"A büszkeség, arrogancia, a "nekem van igazam" és a különlegesség érzése mind a felfújódás változatai. A belső fal felé akkor mozdul el a gyermek, amikor a leeresztés és a kapcsolatvesztés visszafelé és lefelé húzza. Az elválasztottság érzése, a depresszió, a kedvetlenség, a bénultság és az irányvesztettség egyaránt a leeresztettség különféle stílusai. A lehangolódással az ego visszavonul a külvilágból, ugyanakkor azonban elkerüli a mély belső világot is, valahol a kettő között lebegve."

a sérülések elkerülésére az ego kifejleszt stratégiákat, hogy a jövőben elkerülje a sérüléseket, és így jön létre a személyiség. ez lényünk legfelszínesebb rétege, az ego "pereme".

"Papaji azt szokta mondani, hogy a személyiségen dolgozni olyan, mint kiegyenesíteni egy kurta farkú malac csavaros farkincáját - érdekes gyakorlat, de mihelyst elengedjük, visszaugrik göndör állapotába."

"Minden személyiség mögött ott áll egy titkos irányító; ez az egoidentitás következő rétege. Ez az "ego csomója", ahol tiszta, forma nélküli önmagunk egy önálló élet nélküli testhez van kötve. Ez az ego különféle személyiség-álarcokat vesz fel, hogy alkalmazkodjon a környezethez. A titkos irányító lehet barátságos, csábító, bizalmatlan vagy mérges, a szereptől, a többi szereplőtől és a környezettől függően. Ez az , amikor az ego Istennek álcázza magát."

Három hajtóerő működteti az ego-t: a túlélési, a szaporodási és a szociális ösztön. "Legtöbb döntésed azért születik, hogy ezek egyikének - vagyis a létfenntartásnak, a szaporodásnak vagy a szociális beilleszkedésnek - eleget tegyen."
"Ha például tudatalatti motivációd a túlélés, akkor minden döntésed a biztonságon fog alapulni - attól függően, hogy melyik férfi vagy nő a biztonságos partner, melyik munka a legbiztosabb, és melyik barátoddal érzed magadat biztonságban. Tudatos elméd felépít egy részletes történetet, amellyel racionálisan megmagyarázza az összes döntésedet, amelyet azzal a tudatalatti céllal hozol, hogy elkerüld a veszélyek okozta rettegést."

"A fejedben hallható összes hang az ego részeihez tartozik. A cselekvő, aki azt kérdi: "Mit kellene csinálnom?" és "Mit akarok?": az ego. A bíráló, aki szabályokat hoz, saját magát és másokat hibáztatva: a szuperego. Az alapvető kettősség a cselekvő és bíráló között a lélek és Isten közötti kapcsolat belső egováltozata. (...)
Ekkor az ego vagy követi a szuperego szabályait, és dühöng miatta, vagy megszegi a szabályokat, és retteg. E hangok és a belőlük fakadó döntések birodalmában töltöd az életedet."

A szuperego kifejezés egyébként Freudtól származik, a felettes én-t jelölte ezzel a szóval.
"A szuperego megjelenésével Májá ős kettőssége - Isten és lélek - belsővé válik. Ettől kezdve egy képzelt cselekvő - az ego - hozza a döntéseket, amelyek fölött egy dühös hang a fejben állandóan ítélkezik - a szuperego -, amely Istennek, Atyának, vagy "ez így helyes"-nek nevezi magát.
Azért, hogy a lét- és a fajfenntartás esélyeit is növelje, az emberi élőlény a cselekvő és bíráló közötti belső háborút elfedi a személyiség felszínes rétegével, amely arra terveztetett, hogy elfedje a mélyben zajló valódi eseményeket. Ezután mi, emberek a személyiségre összpontosítva töltjük az életünket, amely csupán figyelemelterelő kép, és nem foglalkozunk azzal, ami épp csak a felszín alatt valójában mindent mozgat az életünkben."

sajnos a második dologról határozottan külön nem ír. a következőt találtam:
"Májá transzának nagy misztériuma az, hogy képes a valótlant valóságosnak láttatni, és létre tudja hozni a "te" és az "én" látszatát. Az elme hatalmas ereje által, amellyel meg tudja teremteni valaminek a látszatát a semmiből, létrejön az első gondolat, az "én".