Milyen az élet. Ha valaki a bajnokság előtt azt mondja, hogy 5 forduló után 3-2-vel 5. helyen állunk a tabellán, gondolkodás nélkül aláírja a csapat és a szurkolók közül bárki. Így viszont, ahogy kialakult ez a 3-2, kicsit (?) savanyú a szőlő. Nem is a vereség bosszant elsősorban, hanem az, hogy végre kijött 1200 ember egy rangadónak semmiképpen sem nevezhető meccsre, szuper hangulat volt, és ekkor jön a terített betli. Félek, hogy az a 7-800 ember aki most jött ki hosszú idő után először, nehezen fogja magát megint rászánni.

Ami a meccset illeti: Lesko egész heti "pihenése" után (sérülés miatt nem edzett) nem volt meglepő, hogy nem tudott vezér lenni. Ami meglepett: ezt még el is viselte volna a csapat. Azt viszont, hogy Viggiano 5-6 perc parádé után összeomlik, és hülyeségek tömkelegét csinálja,   Frana és Bradley, bár pontokat dobtak, védekezésben észrevehetetlenek voltak, nos  ezt már nem bírtuk el. Nem néztem a statisztikákat, de a Marso középtávolról szinte nem is dobott, mindent a palánk alól nyomtak be, mert ellenállásba sajnos nem nagyon ütköztek.

Nem értettem Meszlényit sem: egyrészt azért mert a fonalat végre elkapó és magabiztosan játszó Vesztergomot pár perc után levitte a pályáról, másrészt miután egész héten azt olvashattuk a helyi sajtóban, hogy nagyon reméli végre sok néző jön ki az Arénába, és bíztatják a csapatot, ezek után azt nyilatkozza, hogy "nem bírta el a csapat a nagy várakozás okozta nyomást".  Ha van sapka az a baj, ha nincs akkor meg az?

Régen keserített el ennyire sporteredmény, ráadásul a következő két meccs (Alba i, Falco o) nem éppen alkalmas arra, hogy feledtessük ezt a szomorú szombatot.

Azért remélem összeszedik magukat a fiúk, mert ha még a 3-1 után sem gondolhattuk, hogy eljött a Kánaán, a szombatinál azért tudunk sokkal jobban játszani.

HAJRÁ SOPRON !!!