Ez volt a szezonban az első vereség, így (még) nem kell temetni a csapatot, de nagyon jól mutatta a mai meccs, hogyha nincs Tóth Gábor és nem mennek be a 3 pontos dobások akkor egy Nagykálló szintű (ez volt az első győzelmük) csapatot sem tudunk megverni. Lehet hibáztatni a játékvezetőket, rá lehet fogni bármire ezt a vereséget, de aki látta a meccset, az azt is látta, hogy nem volt a mérkőzésnek olyan periódusa amikor az ellenfél fölé nőttünk volna. Szembeötlő volt hogy nem tudjuk bedobni a büntetőket (azt hiszem ahhoz nem kell tehetségesnek lenni, hogy valaki bedobja a büntetőt, gyakorlás és koncentráció elég hozzá). Nagyon úgy nézett ki fejben nem volt ott a csapat. Lehet lekezelték az ellenfelet (elnézve néhány játékost közülük ezen nem csodálkozom), azt hitték sima meccs lesz, aztán mikor fel kellett volna pörögni akkor meg már nem sikerült. Támadásoknál elég tanácstalanok voltunk, jellemző erre hogy a meccs végén 7 pontos hazai vezetésnél alig van már hátra, (tehát gyorsan kellene kosarat dobni) a szuper tehetséges idegenlégiós irányítónk másodpercekig egy helyben pattogtatja a labdát. Nem volt a pályán egy higgadt emberünk aki összefogta volna a csapatot, aki kosarat dobott volna amikor kell. Nem volt nyerőemberünk. Palánk alatt agyonverhettük volna őket, hiszen náluk a szupergyors Zsoldos és az égimeszelő Zácói is megfordult centerposzton, de Kollár túl sokat ült a padon ehhez. (Na persze ez is érthető, hisz egy 3 éves kisgyerekben is több agresszió van mint benne.)
Mondanám hogy jókor jött ez a pofon, de sajnos a két utolsó hazai bajnokin is látszottak a gondok, de ott még volt egy Gabesz, aki megnyerte a meccseket. Szerencsére mindenki ott volt a meccsen aki tehet azért hogy jobb legyen a csapat, így a remény megvan, hogy látták a hibákat és megpróbálják javítani őket.