Ja, mert ha a gyerek békésen játszik a nappali közepén, anya kötöget, a kicsi meg kúszik mászik, és becsönget a postás, akkor anya első szavára szépen bemennek a gyerekszobába és türelmesen várnak, amíg anya visszajön és folytathatják a játékot.

Elméletileg be lehet rakni egy gyereket a járókába, gyakorlatilag meg nekem egyik gyerekem sem bírta még a rácsos ágyat sem. Volt egy ideig járókánk, de kisnaccsád hisztériás rohamot kapott benne.
Ha meg a gyerekszobát gyerekbiztossá lehet tenni, mi a baj azzal, ha az egész lakásban ledugózzuk a konnektort vagy eltesszük a veszélyes tárgyakat? Aztán ahogy okosodnak, folyamatosan lehet visszatenni mindent, elmagyarázva hogy ne nyúljanak hozzá. Én egy éve végre vehettem egy szép üvegtálat az asztalra dísznek - amit a múlt héten ÉN törtem el, mert figyelmetlen voltam. :-((

Elméletileg minden megoldható, elméletileg én is meg tudom szervezni, hogy mondjuk felöltöztetem mindkét gyereket, én is fölveszem a ruhám, végül ráadom a kicsire a téli zsákot, berakom a babakocsiba, ráadom a nagyra a kabátot-sapkát, és indulhatunk is. Gyakorlatilag a kicsi pont akkor valamiért végigüvölti az egészet, befeszítve a testét, hogy még nehezebb legyen öltöztetni, a nagy sokadik hívásomra sem jön, úgy kell végigkergetni a lakáson, közben anya aggódhat, hogy a kicsi belemegszik, amikor mind a két gyerek kész a nagy összeszarja magát, pelenkacsere mialatt végig ficánkol, a kicsi meg kiüvölti a tüdejét, és annyira dobálja magát, hogy kicsúszik a babakocsiból - szerencsére nem koppan, csak csúszik - mert bekötni még nem lehet. Mindez a tervezett pár perc helyett fél óra, közben anyu meg aggódhat, hogy odaérnek-e a rendelőbe, ahová időpontra kellett menni, és időben haza kell érni, hogy a nagy alvásidőre ágyban legyen, mert hamar elfárad és végighisztizi az utat. Szóval ELMÉLETILEG baromi jól meg lehet mindent szervezni.