Sziasztok!

Nehéz mindent jól csinálni egy kicsi gyereknél, többnél még nehezebb. Nekem a fiam, egy áldott jó gyerek, őróla tudom, és megbízom benne, hogy nem fog belenyúlni a konnektroba, hogy nem szalad ki az útra stb. Vigyáz magára, pl még csúszdáról/lépcsőről/stb sem esett le kb 1,5 éves kora óta, mert megtanult vigyázni magára. Én ehhez szokva kaptam másodikra egy örökmozgó/örökrossz gyereket, mert bezony Katám ilyen :) Ő mindenhez hozzányúl, mindenre felmászik(és leesik persze) rá tényleg figyelni kell. Ha dolgom van, akkor beteszem a gyerekszobába, mert ott tudom hogy nem tud magával semmit csinálni, max a játékkosarát ránthatja le. De nálunk is megvan az hogy a gyerekszoba az tuti gyerekbiztos, míg a nappali nem, és így meg leeht tanítani hogy mi az amit nem szabad, ami veszélyes...

De az tuti hogy nem minden gyerek ilyen.

Hogy a topichoz hű maradjak, nekem anyósom kegyetlen. Mikor megtanult a Kata járni, állandóan tartotta vele a lépés távolságot, hogy jajj csak el ne essél, jajj inkább másszál. A kedvencem, mikor csikiztük a gyereket, és leordította a fejünket, hogy nevetőgörcsöt fog kapni az a szegény gyerek, azonnal hagyjuk abba.

Meg ha köhög, kenjem be sertéstzsírral a mellkasát, meg a hátát, és csavarjam folpackba..... Néha üvölteni tudnék, az tuti :) De megtanultam bólogatni, és magamban röhögni :)

Zsu