Tisztelt Milyennincs!

 

A magam részéről nem tartom húsbavágónak a történelem kutatását, nem hiszek abban, hogy a mai etikátlan viselkedésnek kellő megalapozottságot szolgáltathat bármilyen történelmi vonatkozás. Vagyis számomra a nyelvek és népek eredetének története sem fontosabb a mai identitásunk szempontjából, mint a környezetszennyezés, vagy a globalizációval kapcsolatos kérdések. Etikus viselkedésnek pedig azt tartom, amikor valaki nem a maga igazát, hanem az IGAZSÁGOT keresi. Etekintetben azonban óvatosságra kell intenem mindenkit, akár a "kanonizált", akár az "eretnek" tudományt tartja egyedül üdvözítőnek, mert ezt csak rendkívül kivételes esetekben találjuk meg, és akkor sem biztos, hogy észrvesszük.

 

Amit Halmjugra nevének eredtével kapcsolatban idéztél, rendkívül meggyőző. Gyöngyöshalmaj nevét az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi első ízben Holme alakban. Több forrás alapján 1466-ban Halmay néven szerepel.

 

De ahogy az lenni szokott, egy kérdés megoldása új kérdéseket vet fel. Hogy kerül a "j" a "halma" szó végére?  Többesítő jelző? Vagyis "halmai"? Nem tudom, hogy a "tomaj" esetében is erről van-e szó, márpedig a nyelvtörténeti hasonlóság valószínűnek látszik.

Idézeted folytatásából az is kitűnik, hogy a községet 1888-ig nevezték Halmaj-nak. (Vagy Gyöngyöshalmajnak? Ez nem derül ki.) Vagyis a két település egyesítéséig feltehetően nem használták a "j"-t, egyszerűen Gyöngyöshalma-nak hívták a falut. Ugra falut pedig, az idézet alapján, mindig is így nevezték. Ki és miért varázsolta vissza a"j"-t 1950-ben, amikor pedig valószínűleg nem volt divat az eredeti elnevezések firtatása. Lehet, hogy egy (talán azóta is) névtelen helyi lokálpatrióta győzte meg a Rákosi-adminisztráció embereit, hogy itt egy pápista oklevél alapján vissza kell térni a két falu egyesítésekor a középkori (eredeti) névhasználathoz? Bátor ember volt.

 

Ettől függetlenül nem tartom valószínűnek, hogy Halmajugra falu neve hun eredetű, de a kérdés érdekessége elég ahhoz, hogy a "kanonizált" tudomány egyedül üdvözítő voltában kételkedjem.

 

Tisztelettel

Katona László

Budapest