Régebben nálam Kassai Lajos ált az első helyen, amiket akkoriban tett és mondott azt
hiszem fontos volt odafigyelni.
Egy kis idézet akkoriban mit írt könyvében.......


" A lovasíjászaz bölcsője Belső-Ázsia, itt készültek a leg-
jobb ijak, az akkori idők legmodernebb technikájával.
A szkiták rövid íjakat használtak,egészen kicsi háromélü bronz
nyílhegyekkel ellátott nyilakkal.
A szkita íjakat a hunok fejlesztették tovább,az anyagszerkezet
nem változott,de merev szarvak kerültek a végére.
Ezek jelentősége hogy erőkarkéntt működve megnövelik az íj
sebességét és a huzáshosszát.
A pici szkita hegyeket felváltotta a hunok hatalmas háromélüre
kovácsolt acél hegyei. Megjelentek a hosszú asszimetrikus íjak,
és elindult a lovasíjászok áradata a Kárpát-medencébe.
Áldozati üstjeik,gyönyörü ékszereik, fegyvereik tömegével
meg hazánkba.

A hun férfi sátorban született és lovon halt meg.A lovaglást és az
íjászatot gyerekként kezdte.Eza harcmodor egy életforma, ezt
nem lehet közepes eredménnyel csinálni.Ha a harcos nem éri el a kívánt szintet
nagyobb veszélyt jelent saját magára mint az ellenségre.
Ezért kiképzésük szakadatlan folyt.A téli pusztán sok volt a farkas
az állatok őrzése állandó éberséget követelt.
Életükkel fizettek a hibáikért.
Egy lovasíjásznak kiképzése során meg kell tanulnia előre, oldalra és hátrafe-
lé lőni,vágtató ló hátáról célba venni 180' szögben mindent,
a célpont magasságától és mozgási irányától függetlenül.
Pontos lövést 50 m. sugaru körben lehet nagy biztonsággal
leadni.Ez igazából közelharcnak számít a lovasíjászat szemszögéből.
A nagy távolságra leadott lövéseketugy gyakorolták( ez maximálisan 250-300m)
hogy két cölöpöt levernek és közéjük kifeszített kötélre lőnek.
Ennek a gyakorlatnak az a lényege hogy a harcos megtanulja az
ellenséges sorokat kilőni.
Az íj maximális lőtávon is képes nagy átütő erővel becsapódni, agyonvágni
egy lovat, vagy átütni egy vértet.Ugyanis az optimális kilövési szög 45',ilyenkor nagyon
magasról zuhan a nyil a célba.Hozzá kell még venni a vágtató ló sebességéből
a támadás során az előre leadott lövésnél keletkező mozgási
energiát.Ha a vágtató ló sebessége 50km/h ez oly mértékben megnöveli az íj
átütő erejét hogy a gyözelem már akkor biztositva van ha az ellenség ua.
hatásfoku íjakkal van felszerelve, de nyilait álló helyzetből lövi el.
Ezt az előnyt ugy lehet kihasználni ha a sereg egy állandó forgó moz-
gást végez, a balszárny állandóan helyet cserél a jobb szárnyal.
Az előrerohanásnak meg kell torpannia, mielött az ellenséges nyilak lőtávon belül
érnek,hirtelen irányváltás történik jobbra, és visszahelyezkedés a harcvonal
mögé.Nincs az a haderő melyet egy ilyen támadás ne bomlasztana fel.
Ha ez megtörtént két lehetőség van::: vagy megfutamodik vagy elkeseredett
támadásba kezd.Bármi történjen a lovasíjásznak kedvez.
De, számukra csak egy a fontos, mindenáron el kell kerülni a frontális összeütközést,
mert a hirtelen rájuk törő nehéz gyalog-lovas sereg végveszélybe sodorja őket.
A taktika tehát a következő...( nem kell fejjel menni a falnak) ha a csata helyét s idejét
jól választották meg akkor a menekülésre elég hely áll rendelkezésre.Ilyenkor ke-
rül sor az üldözők lenyilazására, a nyeregben visszafordulva.
A pozició tiszta az üldöző nehéz fegyverzetű nem képes tartani a tempót, a gya-
korlott lovasíjász bevárja 4-6 méterre és ha kell a páncél résein is talál akkora helyet
amin a nyílhegy befér, vagy egyszerüen kilővi a lovat.
Egy bukás a csatamezőn még akkor sem tartozik a leányálmok közé ha a bukott harcoson nem gázolnak át a társai.
A menekülés addig tart amig van üldöző.
Azt a sereget,amely ilyen fegyverekkel volt felszerelve, tökéletesen kiképezve a lovasíjá-
szatra, lehetettlen volt megállítani.
Kortársaik igy beszéltek a hunokról::: magas hegyről alásüvöltő,egyre erősebbé és
gyorsabbá váló forgoszél ::::


Úgy érzem ezek a szavak most is igazak és mérvadók, ha valaki komolyan foglako-
zik népünk emlékeivel. De mostanában azt érzem hogy Lajos hagyományörzőből inkább üzletember lett. Mondok példát:::: megcsinálta a bőrvértezetet, felveszi a bemutatókra promócios célból,a nem kis összegü honoráriumot a bemutatóért, de a pénzért nem tiszteli meg a közönségét hogy az általa gyártott bőrvértezet mellé ne vegyen fel mai lovaglónadrágot és lovaglócsizmát., arról nem beszélve hogy amig kezdetben megpróbált a hitelesség utján járni bármily nehéz is az, mostanában pl. aluvesszővel lő, ellentétben Kelemen Zsoltal aki olyan amolyan de legalább összepasszoló kinézetet prezentál.
Sajnos eleink dolgairól nagyon sok mindent hogy ugymond " filózgatós" spekulativ
módszerrel kénytelenek megvalósítani.
Pl::: nagyon sok vita volt egy időben hogyan lőttek gyorsan eleink, hogyan töltöttek, tegezből vagy marokra fogták a vesszőket, ha marokra akkor melyik oldalra a kifutóra vagy a másikra.... melyik oldalon volt a kifutó mint a kunoknak meg később a mongoloknak, nekünk is ugy volt 300 évvel elötte???
Még maga László Gyula professzor is nemegyszer azt mondja " ez igy lehetett" hát akkor mit tegyen szegény mai hagyományörző akinek a gyakorlatban is fontos lehet ősei cselekedetei, a képzeletére hagyatkozik a fehér foltokat kitölti " tündeformákkal"
Azért lelkesedem ezért a topicért mert ugy látom lenne emberanyag, tudásanyag
arra hogy nemcsak itthon hanem nyugaton is eloszlassunk tévhiteket.

például Kaufbaurenben jártunk a Tanzelfesten ott aztán egy bajor gyerek bejött a jurtába és meg akarta magyarázni hogy a magyarok azért rakták a nyereg alá a hússzeleteket hogy puhább legyen könnyebben fogyasztható. Az persze nem érdekelte hogy a Hortobágyon a mai napig ismert gyógymód a feltört hátu lovak kezelésére, bekötözésére.