babi :-) Creative Commons License 2007.11.02 0 0 1939

Szerintem lehetséges rámutatni önmagunkra. Az itt-es-most pillanata az egész teremtést magában hordozza. A legkisebbtôl/láthatótól a legnagyobbig, s láthatatlanig... És minden megvalósulo es meg nem valosulót. Az 'önmagunk' jelenlegi állapotát is, a folytonos változásaival egyutt.

 

Ami az embert illeti, létezésének igazsága a mindenkori állapot szellemi, tudatos felismerésében van. És annak lehetséges 'továbbgörditése'. Az Igazra való tudatos szellemi irányultsággal. Ha ez a felismerés (emlékezés) 'él', és a belsô minôségnek megfelelôen irányulni képes, akkor az egyben az Igazság megnyilvánulása is.

 

(- Az Élô Test magába foglalja az ilyen-olyan szinten lévô dialektikus 'életállapotokat' is. -)

 

'Csak magunkra tudunk ramutatni. Kire masra? Az viszont nem az "igazsag". "Igazsagra, Önmagunkra"... a kettö nem ua.'

 

Az Igaz, az mindig maga a Tokeletesség. Ez akkor is igaz, ha az elôjel negativ esetenként. A Tökéletesség, az IGAZ felé halad a Létezésnek az a része, ami ezt megteheti. S ami 'ezt' teszi, az az IGAZ része. Az Igazság azokon nyilvánul meg, akik 'az' felé haladnak. Minden körülmények között. Ezért lehetséges, hogy mi lehetünk az Igazság részei.

A Létezés csak egy szó. A Tisztaság szintén, mint az Igazság is. Mindezeket a szavakat a 'benne', általa résztvevôk életállapota tölti meg. Az Igazságra való irányultság tudatállapotával. Ez a tudatállapot pedig az igazság élet-állapota.

 

Mutogatni szerintem senkire, semmire nem kell. Csak 'csinálni' ezt a szellemi tudatállapotot, hogy minél többünkön bebizonyosodhasson az Igazság.

Előzmény: chlodvig2 (1938)