ez tényleg valami létező és működő nevelési módszer?

Igen, de nem tudom, minek hívják. Megmagyarázni sem biztos, hogy tudom. Egyszerűen az a tapasztalatom, hogy egy gyerek tud bizonyos fokig vigyázni magára és ismeri a saját határait. És nem szabad állandóan mondogatni, hogy leesel, megütöd magad, mert elültet(het)ed benne a bizonytalanságot, és akkor persze könnyebben leesik.

Amióta a gyerekem mozgóképes, mindenre felmászott, mindenre. Lépcsőre is, (szőnyeg van rajta), és a kezdetektől tiszta profi volt. Egyszer esett le, akkor én beteg voltam, nem voltam testközelben. Különben tudtam volna, hogy fáradt (a gyerekszobába indult, lefeküdni). A mai napig tele van kék-zöld foltokkal, főleg a lába, mert rendszeresen elesik, leesik, felesik, de csonttörés, komoly sérülés még nem volt a négy és fél év alatt.

Tehát a fő kérdés az lenne hogy nekem van e igazan vagy pedig nem értek hozzá és feleslegesen idegesítem őket azzal hogy beleütöm az orrom?

Lehet, hogy igazad van, de azt nem látod, hogy a szülők mit csinálnak. Hogy ismerik a gyereküket, hogy az mire képes, (például elmondaná nekem valaki, mitől olyan veszélyes egy toll, mert nálunk is aggódtak már ezen ismerősök). A szülő akkor is tud figyelni, vigyázni a gyerekére, amikor nem tilt. Kisebb balesetek márpedig vannak, csak ebből nem lehet következtetéseket levonni.