Na még egy utolsó abszurd, aztán befejezem :)

Hogyan kell zongorázni?

Elsôként megjegyzem, hogy zongorázni nem kell, tehát már a cím hülyeség. De ha valaki már ott tart, hogy zongorázni akar, annak be kell tartania néhány alapvetô szabályt. Ilyen szabály pl. Rubinstein tétele. Rubinstein kimondja, hogy csak az a személy ütheti le a ciszt az ô zongoráján, akinek megengedi. Persze Rubinstein senkinek sem engedi ezt meg, különösen most nem, hogy már meghalt.
A Horowitz-szabály pedig a pedálok használatában lehet segítségünkre. Horowitz szerint a zongora pedáljai olyan kemények, hogy csak zokniban érdemes rájuk taposni.
Azt is megfigyelte, hogy a pedálok rugalmasak, és ha papírgalacsint teszünk rá, lenyomjuk, majd hirtelen felengedjük, akkor a pedál kilövi a papírgalacsint.
Horowitznak ezenkívül sikerült egy képlettel szemléltetnie a pedál és a billentyű rugalmassága közti arányosságot, melybôl azt a következtetést vonatjuk le, hogy Horowitz túl sok idôt töltött a zongora elôtt, s emiatt sajnos megôrült.
A zongorázás legnagyobb alakjáról azonban még nem szóltam, az a neve, hogy Glenn Gould. Ő is meghalt egyébként (veszélyes szakma a zongorázás) de a teteme összehasonlíthatatlanul jobb állapotban van mint Rubinsteiné, és ezt az elônyét azzal is megtoldja, hogy életében valamivel jobban zongorázott. Nem véletlen, hogy a zongorázás alaptörvénye is az ô nevéhez fűzôdik.
A híres Gould-képlet a következôképpen néz ki : e=mc2. Ez a szabály egyébként Einstein jól ismert képletének  átirata kottapapírra, azt, hogy mit jelent, azt nem tudom, de sok szerkezet, többek között a nukleáris zongora működése is erre épül. Gould jelentôs felfedezését egyébként a Nobel-díj bizottság türelemmel és megértéssel kezelte, tudván, hogy a zongoristák mind kissé ütôdöttek.


(Varga Máté, 1996)