Ezeken a nagy meccseken mindig csak a ruhatári szekrényeken tudtunk állni, pedig kb. 1 órával előbb kint voltunk a Csarnokban. Volt olyan meccs a Körmend ellen, amikor e szekrényeken mindannyian féloldalasan álltunk, h még többen elférjünk, de még így is állt mögöttünk 1-2 sor. (nem tudom, h ők mit láttak a meccsből:))

Nekem a Lukosius - Likőr páros volt az egyik álomcsapatom.....emlékszem, volt olyan meccs, hogy már behozhatatlan előnnyel mentünk, kb. 1-2 perc volt vissza, a pályán fieszta hangulat, de Lekarauskas még mindig úgy küzdött a labdáért, mintha az élete múlna rajta.;-) Sosem felejtem el az arcokat, ahogy a többiek barátian mosolyogtak ezen a szép pillanaton. Dobi Tóni talán az egyik legnagyobb dobógép volt a ZTE történelmében, amúgy mi lehet vele mostanság?

Nem csak Heinrich volt 'népszerű' Zalaegerszegen, hanem Halm Roland is nagy surmó volt. Gyakorlatilag az egykori Honvéd játékosok fejlesztették tökélyre a műesés válfaját. Egy-egy apróbb test-test elleni ütközetnél akkorát tudtak esni, h majdnem kizuhantak a Sportcsarnokból......a Pest-centrikus bírói kar pedig természetesen befújta, ahogy kell. Mészáros Zalánék u.ezt az iskolát végigjárták, igazi kis színészgárda volt az egykori Honvéd csapata.:)

Érdekesség, h Heinrich később volt a csapatunk edzője is; amúgy most merre van, hol edzősködik?

 

Jó volt olvasni a soraidat, engem is elkapott a nosztalgia!

Nem lenne rossz, ha legalább a '88-'92 közötti időszakból kiadnának egy DVD válogatást, sztem sokan megvennék.

Aztán természetesen az egyik legszebb pillanat volt a Baja elleni utsó meccsünk, amikor 30 ponttal nyertünk......épp az egyik palánk mögötti területen találtunk csak helyet magunknak, de innen könnyebb volt befutni a pályára ünnepelni a meccs végén. ;-)

Amúgy én sem vagyok már nagy meccsre járó, kommersz módon évente csak 1-2 nagy csatára megyek ki.