Nem, H.Sztojcskov, azt és mind én írtam, csak be voltam tépve : )
A szótértéshez sok másról kéne beszélni, az meg offtopic (már csináljuk is). Mindenesetre: szerintem Hrabal, Borroughs, Freud, Ginsberg jó példák, mert az életművükben jelentős szerepe volt a szereknek (Freudnál ez csak feltételezés, de számomra meggyőző volt). Valóban logikai hiba lett volna a magyar "népnemzeti irodalom" színe virágát képző, többé vagy kevésbé súlyos alkoholistákat (vagy mondjunk egyszerűen borisszákat?), esetleg a rengeteg dohányos művészt példaként hozni. Ellenpróbára nemcsak azért nincs lehetőség, mert az emberi élet megismételhetetlen, hanem azért sem, mert ők nem ők lennének, ha az életükből kimaradtak volna anyagaik. Ezért gondolom, hogy ők, mint kulturális értékek felhozhatók annak példázására, hogy nem minden drogos pondró szerencsétlen gyakorlatilag személyiségét vesztett báb, miként azt Te és Tőfröcsó válni látszottatok. Tehát nézetem szerint az érv számít, bár megfogalmazása valóban pontatlan volt. Egyébként szerintem Freud talán többre vihette volna, Borroughs talán kevesebbre, de mégsem irigylem, míg Hrabal és Ginsberg is ideális fejek voltak.
Szerintem a logikát egy kicsit túlzásba viszed, kissé úgy, mint amikor azt állítom, hogy annak a valószínűsége, hogy VIII. Henrik öt percen belül belovagol ide a szobába a legjobb ruhájában, 50% - hiszen vagy belovagol, vagy nem. Szerintem az ember igenis meg tudja ítélni konkrét esetekben, hogy valaki mitől épül le. Az ellenérv tehát akár jogosnak is tűnhetne. Ám nekem az a tapasztaltom, hogy a drogok helytelen használata szinte mindig előző problémák következménye, és nem első és egyedüli ok. A drog jó, de azért annyira nem jó, mint egy normális, kiegyensúlyozott, tisztességes élet (bár szerintem a kettő nem zárja ki egymást - de erről már írtam). A kábítószer ma különösen veszélyes, mivel haldokló civilizációnk egy olyan dekadens szakaszba ért, amikor a túlnyomó többség nem kap megfelelő nevelést semmilyen értelemben, és olyan sérüléseket szenved, amelyek hatására karakterpáncélt épít, kialakul benne a civilizációs neurózis, vagy amit akarsz. A TV áldásos tevékenysége folytán a fiatalokra (én se vagyok olyan öreg... tényleg, te hány éves vagy?) ez fokozottan érvényes. Ilyen körülmények között a drog (főleg azok a kemények amiket nekem semmilyen körülmények között nincs kedvem kipróbálni) valóban igen veszélyes, ám de mi a teendő? A drogprobléma bizonyos értelemben figyelemfelhívó hatású. Ha kiirtjuk a drogokat, akkor lehet, hogy a sok buta megkattant, csillogó szemű pénzmániás sikerorientált európábaigyekvő jobban fog hasonlítani öntüdatos polgárok gyülekezetére, de így akarjuk elérni ezt?
Amit a gyógyászati kérdésről írsz, részben jogos. De azért az a helyzet, hogy a tiltott kábítószerek, elsősorban a kender és a pszichedelikumok használatát teljesen lehetetlenné teszik az orvosok számára (a morfiummal már nem fukarkodnak).
A www.maps.org címen találsz bőséges anyagot például az ibogaine nevű, tiltott, afrikai származású természetes pszichedelikumról, amellyel egyesek szerint megdöbbentő eredményeket értek el alkohol- és egyéb függőknél - kigyógyulás egy kezeléstől, vagy arról, milyen mértékben nehezíti meg a cannabissal folytatott bármilyen kísérletek engedélyeztetését az USA kormánya.
Ami a metodonterápiát illeti, ha jól tudom, a metodon kb. ugyanolyan súlyos fizikai függőséget alakít ki, mint a morfium, és arról leszokni is komoly gond.
A pszichedelikumok (LSD, psylocybin, MDMA, egyéb szintentikumok) pszichiátriai jelentőségének igen kiterjedt irodalma van, a fenti weblap ennek is jelentős részét tartalmazza. Nem tudom, miért fogadod el olyan magától értetődően az egészségügyi hatóságok kizárólagos jogosulságát a pozitív hatások igazolására, amikor az egészségügy és az orvostudomány állapota nálunk és világszerte egyaránt igen rossz. Logikád pedig ismét hibás: egyrészt, még akkor is, ha egy anyag igazoltan terápiás hatású, van ellenérdekelt fél (ld. ibogaine), másrészt ha bizonyos anyagok tudományos igényű kutatása tökéletesen el van lehetetlenítve, akkor hogyan gondolod az igazolást, egyáltalán? (ld. megintcsak maps.org, de televan a web irodalommal a témáról). Hogy miért ellenérdekelt a kormányzat/elit abban, hogy a fű (és a többi "érdekes" drog) tiltott maradjon? Szerény véleményem szerint azért, mert a drogok (a fű) sok esetben kivezetik az embert a mammon birodalmából. Ami az establishment oldaláról "érdektelenségi szindrómának" tűnik (vagy hogy is írták a droglapokban), az a másik oldalról, azaz szubjektíve esetleg csak az a felismerés, hogy a mai világban a pozitív értékek, amelyek mentén az egyén úgymond "érvényesülhet" (tehát a pénz, a pénz, a pénz, a TV, az erőszakosság, a rámenősség, a "legújabb trendek követése", a divat, a modernség, a műanyag, a hivatalos világkép kritikáltan megzabálása) hamis értékek, tehát alternatív értékek után kell nézni. Részemről pl. vissza a természethez, falu, kézműves munka, gyereknevelés, házépítés, kertészkedés, zenélés, kapcsolattartás a többiekkel, szubverzív államellenes tevékenység... na itt van szerintem a kutya elásva. Valójában ezért nem szabad.
Egyébként Douglas Rushkoff Cyberia című könyvében olvastam, hogy a silicone valley legmenőbb programozói közül olyan sokan használnak füvet és pszichedelikumokat, hogy azok a cégek, amelyek drogátvilágítási feltételt szabtak a munkaviszonyhoz, hamar visszaléptek, ugyanis nem kaptak embert.
Abban is igazad van, hogy az általam vázolt "humánus", vagy egyszerűen tisztességes meg ésszerű megoldás utópisztikus. Ahhoz, hogy alkalmazható legyen, először rendesen, szeretettel, odaadóan kellene nevelni a gyerekeket, és amíg ezen a térne nincs komoly változás, ugyanolyan elbaszott nép maradunk, amilyen vagyunk. De ezzel együtt, a hamis propaganda azért veszélyes, mert fokozottan és korán alakítja ki azt a képet a fiatalokban, hogy a hatóság össze-vissza hazudozik, hiszen amit mondanak, nyilvánvalóan ellentmond a kezdő drogos tapasztalatainak. Én nagyon sok olyan embert ismerek, aki fitalabb korában füvezett, aztán most már abbahagyta, nem foglalkozik vele, ha valahol rátukmálják, elfogadja, de már fontosabb dolga van - ez lehetne szerintem az egyik jó modell, de az egész életen át elhúzódó használatot sem tartom feltétlenül gonosz, elutasítandó dolognak. Itt viszont vissza kellene térnünk ahhoz, hogy az embernek igénye van a kábulatra -extatikus, énvesztéses élményre. Lehet, hogy egészségesebb, ha ezt meditatív úton, sportban, ejtóernyőzve (bár az is veszélyes) vagy zene segítségével, vagy egyéb, nem drogos úton éri el, de a drogos útnak sok ezer éves hagyománya, irodalma, kultúrája van - miért éppen most érett meg az idő. hogy mindezt kidobjuk, vagy üvegen át tanulmányozható etnográfiai érdekességgé tegyük, amikor annyi ember ezen az úton indult el az integrált, megvalósított személyiség felé?
Ami az utolsó reflexiódat illeti: nekem sokkal határozottabb elképzeléseim vannak arról, hogy mitől embertelen a világ, mitől sok az akaratgyenge, gyenge személyiségű ember - bár néha nekem is felüdítő arra gondolni, hogy a világ azért alapvetően mindig ilyen volt, azért van néhány objektív változás: ha én ezelőtt kétszáz évvel születtem volna, biztos, hogy elmegyek valahova, ahol szűz a terep: a határvidékre, ahol az emberre nem vigyáznak, hanem magára kell vigyáznia. Most hova mehetnék? Tudsz igazán jó helyet? Kevés a hely, szűkös a tér, és a hatalmi elit túlságosan ragaszkodik a javak nagyrészéhez. De ez már igazán offtopic.
holist