„…..a napok meg vannak számlálva, megtisztulásotok napjai. Meghallottam azok imáját, akik Egyházam megújulásáért imádkoztak hozzám. Meghallottam minden hozzám intézett imájukat. Megígérem nektek, hogy én, az Úr, meg fogom újítani Egyházamat. Megtisztítom foltjaitól, mert beszivárgott belsejébe és bemocskolta a tisztátalanság. Újból felépítem. Aggódva mondom nektek, szeretteim, hogy addig még sokat kell szenvednie. Megkezdődik szívének nagy megpróbáltatása, még mielőtt eljövök teljes megújítására. El kell jönnie ennek a napnak, hogy beteljesedjék az Írás. De mindazokat, akik szeretnek engem, megvigasztalom a szomorúság ama napjaiban. Mindig igen közel leszek szívetekhez, engedni fogom, hogy érezzetek. Egy sereg angyalt és szentet küldök vigasztalásotokra, tehát bátorság kedveseim, bátorság! Szenvedek, és ti is szenvedtek, akik szerettek engem, éreztek engem, érzitek Sebeimet, érzitek szomorúsággal terhelt Szentséges Szívemet. Érzitek rajtatok nyugvó tekintetemet - teremtés, ti, akik sötétségben vagytok. Véres könnyel telt meg szemem. Igen, hogyan is érezhetném magam, amikor látom, hogy milyen sokan kerültetek a Sátán hálójába? Folytassák csak gonoszságukat azok, akik nem akarnak hallani, hiszen sok éven át figyelmeztettem és bűnbánatra szólítottam őket, de nem törődnek figyelmeztetéseimmel. Fáradt vagyok, mindig elfáradok vakságuk és makacsságuk láttán. A lázadás úgy elterjedt, mint a sötétség, még házamba is behatolt. Péternek diktálja, hogy mit tegyen. Péternek, aki vezetőjük. Igen. Nem figyelnek rá, és háta mögött átkozzák, megcsalják, nem hallgatnak rá és félretolják. Ő tudja mindezt, de túl sokan szegülnek ellene, túl sokan árulják el. Házam a lázadók házává vált. Igen, kevesen maradtak benne, akik elismernek és tisztelnek engem. Én, az Úr; a tisztulás napján leszállok minden szenttel és angyallal együtt; és elsöprök minden gonoszságot. Északtól délig, kelettől nyugatig száll alá tüzem! Várjatok és meglátjátok...”