Igazatok van az sk. ajándékról. A kisebbik fiam egy időben papirból autókat csinált. Helyesek voltak és szeretett vele játszani. Az iskolában (talán I. vagy II. osztályban) karácsonyra ezt csinálta ajándékként. Én mondtam neki, hogy ne ezt adjuk, de ő ragaszkodott. Na meg is kapta a magáét elöször a tanitónénitől, majd a gyerektől. Azóta mindig engem kért meg az ajándékvételre.
Ami a 11 éves kislány kézimunka készség fejlesztését illeti, ő kifejezetten varrni, horgolni szeretne de nincs aki tanitsa. Anyuka valamikor tudott de most nem ér rá, nagymama nemigen szeret. Egyidőben az Anyukának nagyon sok sapkát sálat kötöttem és akkor ő is megszerette a kötést.
Különben ennek a kislánynak az anyukája amikor férjhez ment akkor kapott tőlem egy keresztszemmel kihimzett házi áldást (két nyelven - magyar-német) majd az első gyermek születése után egy nagy dzsungelképet kihimezve. A nagyobbik gyerek most 14 éves, három éve a két képet egy dobozban találtam gyürötten. (nem lehet már hová kitenni, hiszen idejét múlta- mondták!)
Nemrégen akartam egy web lapot csinálni, de nem tudtam mit feltenni, mert szinte minden tárgyam igy végzi. Igaz, amiről nem tudsz, az nem fáj! Amit sk. csinálunk, az mintha a gyermekünk lenne. Én is kidobtam (elnézést, átadtam a Máltaiaknak!) nagyon sok puloverem, ruhám amiket én kötöttem, horgoltam.
Elnézést a hosszú hsz-ért, de kikivánkozott!