Helló,

hogy Magyarország min van (lehetne) felháborodva érdekes kérdés lehetne, volt már erről kissé off szagú vita több is az évek folyamán. A szövetségi tagsággal számos kötelezettség jár: ráfordítások, létszámok, képességek, részvétel szakmai csoportok, törzsek, bizottságok, szabványosítás, K+F feladatokban, részvétel közö gyakorlatokon, oktatás stb. Ezek többségét nem, vagy csak jelentősen hiányosan teljesítjük. Ez miért nem fáj senkinek?

És miért tartjuk fontosnak, hogy szaros és lukas gatyával, tartaléko, logisztika, kiképzés  és technika nélkül tegyük kockára emberek életét idegen "szövetségi" érdekek oltárán?

Azért, mert az ezt levezető, irányító politikai elit nem a Hazájának tartozik elszámolással és nagyívben leszarja saját választóit is, miközben gondosan ügyel az őt és az országot is vasmarkában tartó ügyeletes "nagy testvér" seggének nedvesen tartásáról. Ehhez pedig ma Irakba és Afganisztánba kell menni, és meg is ekll dögleni, ha ezt adják ukázba.

Ez az aktuális parancs jól került interpretálásra Thehassan által.

Nem gondolom, hogy a magyarok háborús részvételei a megóvásról szóltak volna, pusztult az ország és a lakosság meg a sereg is rendesen, végig a történelmünk során.

Mások érdekeiért, pénzért, politikai haszonért eladva idegen földön meghalni nem dicsőség, hanem zsoldosmunka.

Érdekelne, hogy szerinted mit is kaptunk? Mondjuk Irakért? És mit kapunk Afganisztánért? Pénzt, vízummentességet, érdekeink védelmét, technológiát, eszközöket, anyagokat?

Nem szeretem amikor a halálról és katonák haláláról íly könnyedén nyilatkozik valaki. Eskünk szerint életünket is feláldozzuk - Hazánk védelmében és nem az Usa vagy fő és valóban évi tízmilliárd dollárokkal, technológiával, eszközökkel, anyagokkal támogatott és vízum és zöldkártya nélkül korlátlan ideig vendégül látott közelkeleti szövetségese érdekeinek védelmében.

Nem mnden tagország van jelen ezeken a harcmezőkön.

 

Éhesló