Valamennyivel tán tovább. Mondjuk hasracsapás alapján tíz évvel, tegyük föl. De (és ebben vitatkoznék Heeshsel), szerintem egy nem ilyen egyváltozósan függ össze, hogy magas olajár-virágzó SZU tábor, alacsony olajár-összeomló SZU tábor. Szerintem az olajár és ebből következően az összes nyersanyagár drágulása termékszerkezetváltást kényszerített ki a piacgazdaságokban. Leértékelődött az energiaigényes, üzemanyagfaló, rövid üzemidejű, garanciális üzemre képtelen termék, röviden a gagyi. A szoc tábor pedig technológiai, gazdaságorientációs és teljesítményt nem jutalmazó termelési szisztémából fakadó okok miatt pont ilyen gagyikategóriás termékeket tudott viszonylag jó áron gyártani. Ezek mentek nyugaton, amíg nem igazán volt lényeg, hogy meddig és hogyan működnek, mert eldobhatóan olcsóak voltak. De a nyersanyagár-boom után már nem. Emiatt a nyugat átállt egy drasztikusan más minőségű termékosztály használatára.

Plusz felemelkedtek a távol-keleti kistigrisek, akik a szoc. tábor nagy konkurensei lettek volna, ha a szoc. tábor éppen nem nyuvad meg erre az időre. Ők még kedvezőbb áron tudtak gagyit termelni nálunk, mert a szociális hálót nem kellett beépíteniük a termékeik árába, ez egy. Kettő, ők ráadásul a gagyikategórián kívül minőségit is képesek voltak termelni, ha arról volt szó, nálunk ez nem ment, csak ha központi pénzből pár kirakatcéget kistafíroztak. Pl. a Rába a kapott kétszázmillió dollárt Ede elvtárs irányítása alatt, hogy a nyugati piacon is érvényesülni képes dolgokat állítson elő. Na így sikerült is, csak trösztönként nem volt kétszázmillió dollárunk erre a poénra.
Harmadrészt a NIC-ek, (newly industrialized counties, kistigrisek) nem szerepeltek a COCOM-listán (asszem), mi ellenben igen.

Szóval a NIC-ek konkurrenciája miatt a szoctábor amúgy is megszenvedett volna, életszínvonalcsökkenést lett volna kénytelen elviselni. Erre a tortára jött még habként, hogy a szoc.tábor morálisan összeomlott, senki nem hitt már semmiben, a vezetőségben pedig végképp nem.