56 Budafokon egy 14 éves kamasz szemével:
23-án semmi nem történt
24-én reggel apám azzal jött haza, hogy nem lehet dolgozni, iskolába menni, mert a HÉV helyett tankok járnak. (mentek be a városba)
Harcok a városunkban nem voltak, minden csendes, nyugodt volt az elején.
A közigagatás szinte zökkenő nélkül működött, dr. Takács Pál (kerületi Munkástanács elnök) orvos maga köré gyüjtötte a Rákosi érában nem kompromittálódott köztisztviselőket, akik megszervezték a kerület életét (életfogytiglannal honorálták).
Ki kell emelni dr. Jandó Gyula jogászt, aki a közélelmezést szervezte (10 évet kapott). Irányításával az utolsó morzsáig, tisztességesen kiosztották a vidékről, külföldről érkezett élelmiszert, ajándékokat. Ez azért volt fontos, mert az 50-es években senkinek nem lehetett tartaléka (főleg élelmiszer), mert szigorúan üldözték, ezért az éhezés reális veszély volt.
Személyes emlékem, hogy sorban álltam a Müller pék előtt a Kossuth L. utcán. (fiatalabbaknak: ez akkor nem volt újdonság, békeidőben is az én dolgom volt kenyérért, krumpliért, húsért, stb. sorban állni, jegyre). Egyszer csak megjelent egy harckocsi az utcában. A háborút viseltek elrohantak, mi kölykök, akik szovjet partizánregényeken szocializálódtunk "hősiesen" maradtunk. A harckocsi géppuska sorozatot küldött a fejünk fölé (sokáig látszott a falon a nyoma). Ekkor a bolti eladó nagyon bátran fél méterre felhúzta a vasredőnyt, mi meg beslisszoltunk. Fél óra múlva gyönyörű, forró 2 kilós veknivel távoztunk boldogan.
Ma már úgy gondolom, hogy csak a csoportosulást akarták megszüntetni, mert ők jobban féltek tőlünk, mint mi tőlük. A sorkatonák is tizenéves kölykök voltak, mint azt később a városháza előtt álló tankot nézegetve láttuk.
Harcok a kerületben csak a Balatoni Úton voltak az "S" kanyar tetejénél, amiben a nagyobb Takács fiúk is jeleskedtek. Szerencsére őket nem tudták elcsípni, mert időben átlépték az osztrák határt.
Hát ennyi jut hirtelen az eszembe ezen az esős napon...