Hát figyelj,Nekem az apai nagyapám hithű kommunista volt a háború után. Párttag és államosító,tudod kik voltak gondolom. De ötvenhat után összeveszett a párttagokkal,mert biztos helytelenítette az akkori dolgokat,nem tudom. Nos az az előtti nyomdai igazgatói állását fel kellett ugyan mondania,de ugyanott mint egyszerű nyomdász tovább is dolgozhatott. Egyébként én is beszéltem nagyanyámékkal,és ők azt mondták,valahol már írtam is,hogy a Horthy - rendszer nekik jobb volt,mint a mai kapitalizmus. Bár akkor is módjával élhettek ugyan,de a légkör jobb volt. Ezért is gondolom,hogy összehasonlítva az akkori kapitalista érát a mostanival,nem a mostani a győztes. És talán független is a rendszertől. De mégis így van,hogfy ma nem az ország jövőjét tekintik elsősorban célnak. De az akkor is így van,hogy a kettő közötti szocialista rendszer a túlzásaival együtt ( azok ma is vannak ) , példátlan módon a konkrét termelő embert,a melóst állította mintának a nemzet elé. És ez vitathatatlan érdeme. Az úrizálással szemben. Ugye nem kell kifejtenem,hogy a nem számít milyen áron,de legyél úr és gazdag úr,sokkal kevésbé erkölcsös hozzáállás a fiatalok nevelésében,mint a dolgozz jól és munkád érdemeként megélhetsz , becsületesen is akár. Ráadásul anélkül,hogy letaposva mindenkit végül barátok helyett egy gazdagabb ember legyél,de erkölcsök nélküli és lényegében magányos ember. Érdek barátokkal.