Ötvös Zoltán

Elvesztettük uráli génjeinket

Népszabadság 2007. szept. 26.

A Kárpát-medence lakossága a X-XI. században genetikailag heterogén volt, egyes genetikai vizsgálatok a honfoglalók ázsiai eredetét is alátámasztják.

Kimutatható-e a honfoglalás kori csontokban a bejövő magyarok genetikai mintája, s ha igen, annak milyen a kapcsolata a jelenleg élőkével? - többek között erre a kérdésre kereste a választ a Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézete és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézete. A közös kutatás során tíz magyarországi X-XI. századi temetőt tártak fel, köztük klasszikus honfoglalás kori temetkezési helyeket és a honfoglalás előtt már itt élő népek "köznépi" temetőit. Munkájuk lényegesen eltér a hasonló programot felvállaló Czeizel Endre vezette korábbi vizsgálatoktól. A szegediek éppen a honfoglalás kori csontok elemzésével jutottak új információkhoz. Az ezeréves minták mellett a mai genetikai állományt is vizsgálták. Összesen 110 csontvázat vizsgáltak meg, ám mindössze 27-ből sikerült azonosításra alkalmas DNS-t nyerni. Összehasonlításként 250 mai magyar, illetve Korondon élő székely hajszálaiból is DNS-mintát vettek. A kutatók egyrészt a kizárólag anyai ágon öröklődő mitokondriális DNS-t vizsgálták, az apai öröklődést az Y-kromoszóma segítségével kutatták.

... Egyértelmű, hogy a ma élő magyarok és székelyek genetikai állománya alapvetően a köznépi temetőkben talált mintákhoz hasonlít, semmint a honfoglaló magyarokéhoz. Ennek oka, hogy a kisszámú honfoglaló népcsoport egy nagyobb létszámú őslakos közösségben - genetikai szempontból - felhígult.