"A tanár továbbra is aktívan jelen lenne, de nem őrajta lenne a hangsúly. Nem az ő dolga lenne, hogy jól-rosszul leadja az anyagot ..."

Ez a baj, hogy  a mai tanárok zöme nem tanít, hanem leadja az anyagot.

"...az oktatási rendszer tömegesen termeli ki a lelki sérült, szinte teljesen hasznavehetetlen roncsokat, ami annak a köveztkezménye, hogy gyakran sem a szülők, sem a tanárok nem vállalkoznak a nevelési feladatokra."

A gyerekek azért lelkileg sérültek, mert az iskolákban nem a gyerek a fontos, hanem a látszat. Ezzel a távoktatással az a bajom, hogy még jobban eltávolítaná a gyereket a pedagógustól. Egy kisiskolásnak még fontos a tanító néni közelsége, megnyugtatja, fontos, hogy dícsérje, az  a szent, amit ő mond. Legalábbis ha jó, az  a tanító.

A nevelésre tényleg több hangsúlyt kellene fordítani, a szülőkkel együtt partnernek kéne lennie a tanárnak.

Nevelő hatása van egy tananyag megtanításának is, amelyben nagyon fontos a közvetlen tapasztalat. A távoktatást csak  a felnőttoktatásban használnám, de ott is csak kiegészítésképpen. Azt már jobban el tudom képzelni, hogy  a tanár felteszi a netre a tananyag vázlatát, gyakorló feladatokat, stb., ami már működik is egyes iskolákban.