Úgy látom nem sikerült jól kifejeznem a mondanivalómat a topiknyitóban, mert hangsúlyozottan nem úgy képzelem el a dolgot, hogy a kisdiákokat magukra hagyjuk a tévé vagy szgép előtt. A tanár továbbra is aktívan jelen lenne, de nem őrajta lenne a hangsúly. Nem az ő dolga lenne, hogy jól-rosszul leadja az anyagot hanem csak a felmerülő kérdések megválaszolásával, kiegészítő magyarázattal foglalkozna, sokkal több figyelmet fordítva a gyerekek problémáira, konfliktusaira. Ez utóbbi nélkülözhetetlen, mert gondolom azt nem vitatja senki, hogy a társadalom és ez belül az oktatási rendszer tömegesen termeli ki a lelki sérült, szinte teljesen hasznavehetetlen roncsokat, ami annak a köveztkezménye, hogy gyakran sem a szülők, sem a tanárok nem vállalkoznak a nevelési feladatokra.