Több dolgot már érintettek a kartácsok. Bevallom, bennem már a cím is elletmondást keltett, ui. a távoktatást alapvetően a felsőotatáshoz, míg a nevelést a közoktatáshoz kötöm. Emiatt most kicsit nehéz is egyszerre reagálni. A közoktatásban sztem nincs helye a távoktatásnak, bár természetesen annyiban lehetünk modernek, hogy az internetet is használtatjuk a gyerekekkel. És persze az is ok, hogy pl. kötelező olvasmányt megnézhessenek színházban, filmen. (Megjegyzem, ehhez vállalkozó szeleműtanár is kell, mert a költségeit senki se fizeti, ami gáz.) Saját tapasztalataim szerint a közoktatásban még van lehetőség a kreativitás fejlesztésére, viszont a szigor elengedhetetlen. Később (felsőoktatás) már nem kell nevelni, bár egy jó tanárnak "példamutató" hatása is lehet, és nyilván nagyobb szerepe lehet az elektronikus is távoktatásos eszközöknek. Csakhogy ez kiegészítő, és nem heyettesítő jellegű kell legyen, mert nem pótolhat mindent, se tanári magyarázatot, konzultációt, ösztönzést, se közösséget, kapcsolatteremtést stb. Sajnos inkább itt ölik ki az emberből a kreativitást, mert a tömeges vizsgáztatásban (és előadásokon) nincs energia egyedi dolgokkal foglalkozni, de megjegyzem, ebbe a hallgatók is rögtön belekényelmesednek. (Meg úgy általában jobban ismerik a jogaikat mint a kötelezettségeiket.) És bárbizonyos esetekben persze fontos a szemléltetés, én téves tendenciának tartom, hogy lassan már az órákon fontosabb a forma mint a tartalom. Sokminden más van még, de egyelőre ennyi.