Laci!

   Ebben a témában már volt szerencsém egy vitát folytatni volt pol instruktorokkal és a pécsi honvédkórház majd teljes pszichológus, pszichiáter és neurológus gárdájával. A vita abból indult ki, hogy Pécsett a fentiek bevonásával kommunikációs tréningeket, kortárs segítő tanfolyamokat, drogprevenciós szeánszokat kezdtek szervezni, melynek során a tiszteket, tiszthelyetteseket, később a "kortárs segítő" sorkatonákat akarták megtanítani a különbözö devianciák felismerésére, kezelésére. A téma szerteágazó, a lényege az, hogy vannak nosztalgiázók, akik el sem tudják képzelni a férfi ember szocializációját katonai szolgálat nélkül, és hisznek a haderő nevelő(pozitív) hatásában. Nekem ezzel szemben az a véleményem, hogy a pszichológusok legfontosabb feladata, hogy kidolgozzanak és működtessenek egy megbízható szűrőt a sorozás - önkéntes haderő esetén a toborzás és felvételi procedúra - folyamatában, amely eredményesen távoltartja a deviánsokat és potenciális deviánsokat olyan veszélyes üzemtől, mint a honvédség. Érdekes, hogy a rendszerváltás után a Fidesz töröltette ki a szolgálati szabályzatból a nevelés szót, néhány év múlva Viktor azt mondta, hogy minden fiatalt alaki képzésben és pszichikai felkészítésben kell részesíteni a seregben. A 24 hónapos, rakétadandáros - tehát baromira jól szervezett - sorkatonaság pozitív hatásait is vitattam annak idején. Sorkatona korában szokott rá a dohányzásra, kényszerűlt életében először "bajtársi" lopásra, ekkor kellett először bőr- és nemibeteg gondozóba járnia, stb. A sorkatonai idő csökkenésével, a katonai rend felbomlásával a 90-es évek végére elveszítettük minden esélyünket arra, hogy befolyásoljuk, pláne, hogy pozizív irányba befolyásoljuk a sorkatonák szocializációs folyamatát. A haderő mai szervezeti kultúrája (vagy inkább kultúrálatlansága) sem biztos hogy azt a hatást éri el amit Krizbaiék a Humán Szemlében megálmodnak.

 Gyula