Fodor Ákos
Tűzvarázs ének

Ruhástul úsztunk át a tengeren,
szárny-rejtve kúsztunk át a dzsungelen:
eszünk elől szökött az értelem,
kemény utunk volt, már-már végtelen;
mégis elértél s elértem ide,
hol együtt vagyunk - itt a Világ Szíve:
dobog, lobog, ragyog a szerelem,
test-lélek végre meztelen;
veled szállok,: ha felröpülsz - velem,
súly, kín, gond mind-mind a tűzé legyen!

Tűz! Tűz! Tűz!
Múltat eméssz, árnyakat űzz!
Láng, Láng, Láng
fénye legyen nászi ruhánk!
Tűzre a túlélt kacatokkal:
poros szokással, pókhálós szóval,
fakult mosollyal, rozsdás csókkal
- tűzre, tűzre a tűzrevalókkal!
Hadd lobogjon a máglya,
égig érjen a lángja,
hogy földön, vízen; az ég alatt
téged már mindig lássalak!

Testünkben-lelkünkben robban a Nap:
izzik, ragyog az Örök Pillanat!
Tűz! Tűz! Tűz!
Múltat eméssz el, árnyakat űzz!
Láng, Láng, Láng
fénye legyen nászi ruhánk!
Bennünk robban, lobban a Nap!