"Annyi tévedés volt az előző hsz-emben, hogy ez a XIII. századnál már jóval korábbról kimutatható: a Dado érsekhez küldött levélben 920 körüli levélben 'hungri' alak szerepel, ott éppen azért, hogy a magyarok nevét az éhség szóból meg tudja magyarázni."

 

Németh András tanulmányát a Dado-levélről korábban teljes terjedelmében idéztük. A szerző ebben kitér arra, hogy a Hungri névalaknak akár több évtizeddel a 917–923 közötti lejegyzését megelőzően el kellett hangoznia, és hogy akkor még az „avarok”-ra vonatkozott:

 

„… legkevesebb kétszer el kellett hangzania a Hungri népnévnek, és legalább egyszer a történetnek a levél keletkezése előtt hosszú idővel (akár több évtizeddel). A történet tartalma azt valószínűsíti, hogy ez a korábbi elhangzáskor még nem a magyarság eredettörténeteként hangzott el, hanem egy más népcsoportot jelölő Hungri népre vonatkozott … a Dadóhoz írt levélben előforduló Hun­g­ri alak … a történet korábbi elhangzásakor (9. század utolsó év­tizedei) va­lószínűleg az avarokra vonatkozott, amit a történet avar sajátsága(i) erősí­t(e­nek).”

 

 

Ennél is fontosabb, hogy a szóban forgó névváltozat korábbi dokumentumokból adatolható:

 

„Számos forrásban találkozhatunk a 793-as évnél a következő bejegyzéssel: Karolus rex Hungarorum regnum vastat. Ez Nagy Károly 791–793-as, avarok elleni hadjáratára vonatkozik. Nehéz eldönteni, hogy vajon már a 8. század végén használták-e ezt az elnevezést, vagy csak a magyar–avar azo­nosítás miatt cse­rélték fel a 10. században, illetve később. Az eltérő néva­la­kok (pl. Vungorum) és az egy-egy évkönyvön belüli következetlen névhasználat megengedi azt a fel­té­telezést, hogy még a magyarok avarokkal való azonosítása előtt a forrásokba ke­­rült és terjedt. Ezt erősíti az előbbi Nagy Károly korabeli példa … A 760-as Ungarorum, a Paulus Diaconus művében szereplő Unga­rus alak, az évkönyvekben a 793-as évnél található Hungrorum, Hungaro­rum, Vun­go­rum ala­kok, a Német Lajos oklevelében (860) szereplő Uuanga­ri­orum alak és az általunk vizs­­­gált levélben szereplő Hungri alak a források keletkezési körülmé­nyei és tartalma alapján az avarokra is vonatkozhattak, és már a magyarok meg­jelenésétől függet­le­nül lejegyzésre kerültek. A nevek eredetének vizsgálata is megerősíti ezt a megállapítását.”

 

A Hungrorum alakot az Annales Rotomagenses, az Annales Gem­­­me­ti­censes és az Annales Dorenses közlik a 793/794. évnél. A Hungarorumot pedig az Annales Uticenses, az Annales s. Benigni Divionensis és az Annales Halesi­en­ses ugyanebből az időből.

 

Hozzátehetjük még ezekhez a Hounger(us), Hungae(us) és Hungaru(us) névalakokat 761-ből Liptingenből és a Hungarust 797–809-ből a wiessenburgi évkönyvekből.

 

Természetesen ezeket is magyarázhatod későbbi, mondjuk, X. századi átírással, illetve az éhség-etimológiával, de egyre kevésbé tűnik elegánsnak.

 

Nem beszélve arról, hogy a létező hunogur, hungar szóalakokhoz ugyanúgy gyárthattak naiv etimológiákat a kortársak, a „Hágár fiai” magyarázathoz hasonlóan, sőt ez tűnik a valószínűbbnek (az utóbbiról bővebben Horvátnál és Kohn Sámuelnél).