Nem tudom, te hany olyan kutatointezet ismersz, aki ugy kezdte, hogy mar megvolt egy mukodo prototipus, es mar csak egy kicsit reszelni kellett rajta. En speciel egyet sem.

Az egyetemi évek alatt és később kutató intézetben töltött néhány évem alatt is többnyire olyan megbízásokra kötődtek a szerződések, amelyekre az előkísérletek már léteztek. Egy kutató sem vállalta volna a teljes kudarc lehetőségét. Ezért gondolom, hogy Miskolcon sem a nulláról indulnak, de a pénzszerzéshez mindíg kell egy kis sírás-rívás, meghogy milyen heroikus erőfeszítés kell a nulláról indulónak, stb.

A kérdés csak az, hogy milyen hosszú távban gondolkodnak a résztvevők. Egy gyors kudarc biztosan visszavetné a kutatásokra fordított összegeket, tehát ha baj van még mindíg számíthatnak valami mentőövre. Ha szélhámosok, azon nem segít semmi, de tegyük fel nem így van. (már csak azért sem, mert a rendelkezésre álló pénzből, ha műszereket, berendezéseket vásárolnak nem sok eltapsolnivaló marad, ráadásul azonnal kilóg a lóláb.)

Egy ilyen csapatot azért nem nyeretlen kétévesekből szokás összehozni, még kis hazánkban sem. Ezért akár optimistán is szemlélhetjük az eseményeket.