Ezek az árak érdekes dolgok. A mindenféle árverési katalógusokban - szeretem én is böngészni ezeket - elszédítő, soktízezer, sőt: százezer-millió eurós árak röpködnek olyan órákra, amelyek valóban ritkák és érdekesek, de kötve hiszem, hogy zárt, gazdag sznoboknak rendezett árveréseken kívül akárcsak a tizedéért is el lehetne őket adni.
Ez egy más világ, és ezért nem is tekintem őket reálisnak. Ott valójában már az számít, hogy ki és kinek adja el, már nem is a műtárgy maga, hanem az árverés aktusa a lényeg, így hiába találnék a fiókban egy régi arany öröknaptáras Patek percütőt, akkor sem tudnám semmilyen praktikával kihozni belőle azt a millió erurós árat, amelyet az Antiquorum árverésén már egy olajsejk esetleg megad érte.
Így inkább nem is foglalkozom ezekkel. :-))

A Howardról még talán annyit, hogy finom, csodálatos óra, az az 1200 dollár tényleg nem is lett volna egy rossz ár érte, de a tízszerese már nagyon meredek. Saját gyűjteménybe ennyiért semmiképpen nem vennék órát, eladásra meg kockázatos. Különösen, hogy alig-alig volt még szerencsém olyan vintage darabhoz, aminek valami baja ne lett volna, általában tudtam orvosolni, de egy milliós óránál igencsak idegesítene az ilyesmi....