Ma kezdtem a Manuel Dolce Vitát, eddig ígéretes. Kesernyésebb az eleje, mint az eddig megszokottaknál (Molinari Espresso, Lucaffé Classico, meg még egy pár), de a végére kezd tetszeni. Majd később még beszámolok róla részletesebben, kell egy kis idő, amíg visszaszokom a rendes kávéra három nap miskolctapolcai kiruccanás után... :-))) Amúgy nagyszerű volt, leszámítva a kávét... Érdekes módon egy Segafredo volt a legjobb a lillafüredi Tókert étteremben, a tó végével szemközt, a kastélyszálló mellett; szép sötét crema, bár nem tigrises, de az előtte-utána ivottakhoz képest kész felüdülés. Volt például Miskolcon a Művészetek Házában egy IO kávézó, Dallmayr kávé, ECM-gépek, gyatra minőség. Egy másik étteremben láttam Rancilio gépeket Segafredo kávéval, de este volt, már nem kávéidő. Az összes többi a borzalmastól az éppen elviselhetőig terjedő skálán mozgott.

Üdv,
Gábor