Erről jut eszembe egy e hétvégi kis történet. A nyaralótelkünknél lévő piacon egy bácsi árult nagyon apró, rendkívül hibás almát 130-ért. No de tényleg apró volt, szinte nagyobb szilványi méret. Megsajnáltam az öreget (senki nem vásárolt tőle a hitvány portékájából), gondoltam, veszek az egészségesebbjéből egy-két kilót, végül is elfogy, ha kicsi is, bár persze több a csutka, mint az ehető rész, de hát ez egyszer azért valahogy kibírjuk. :-) Elkezdtem válogatni a mérőbigyóba (amúgy a helyi piacon általános szokás, hogylehet válogatni), erre a bácsi két marokkal elkezdte pakolni bele a rohadt, hibás darabokat, ami legfeljebb cefrébe jó. Mondom neki: hát azért ezt talán mégse... Erre ő: pedig ez így megy, csak ömlesztve -- de szinte dührohamot kapott.  Hát, mondom, akkor kösz, nem. Kb. a háromnegyedét ugyanis kapásból kidobhattam volna (merthogy rohadt almára azért még nem fanyalodunk, hála Istennek), úgy meg azért már drágább lett volna az extra minőségű almánál is... Hát, mit mondjak, nagyon kitolt velem, :-)) a Lidlben 200-ért gyönyörű, normálméretű olasz zöldalmát kaptam. És továbbra sem fogom megvenni a rohadt almát (amilyet tisztességes parasztember talán még az állatnak sem ad) pusztán azért, mert magyar termelő akarja rám sózni. :-)

Amúgy igen, ez a tejes dolog is nagyon jó. :-(

Mit mondjak, a bácsi, akinél sok éve vesszük a krumplit a piacon -- tegyük hozzá, általában kicsit drágábban adja a mindenkori piaci árnál, amin soha nem álltam le vele vitatkozni, tekintettel a sokéves kapcsolatra --, most, hogy kevés a krumpli, és nagy a kereslet, szemrebbenés nélkül eladta az összeset másnak,  és kurvára nem érdekelte, hogy mi mint törzsvevők honnan veszünk télire (számítottunk rá). Hát, meg kell mondjam, a büdös életben soha többé egyetlen kilót sem veszek tőle... :-((