Csak saját magunkból kiindulva van változás. Pl. mikor kiderült anno, h fiunk lesz, a férjem mondta a szokásos lózungokat (foci, bírkózás, csajozás stb.) és hogy majd nem puszilgatja, mert ők férfiak. Mikor pedig mondtam, h fogunk együtt fürdeni, akkor nézett rám, mint egy pedofilra és kijelentette, h ő aztán nem.
A helyzet változott :))) Alig várta, h ő legyen soros a közös fürdésnél és halálra puszilja, esti altatódal stb. +autók, lego. (Ettől nekem véletlenül sem papucs, az a papucs, aki nagy hangon mondja, h ő az úr a háznál és a nők blablabla, otthon pedig hangja nincs.)
Erre írtam a tapasztalathiányt, volt egy elképzelése az anyaságról, szülésről, apaságról és szerencsésre ez dinamikusan változik.

Vicces ez, h a nőknek szenvedés kell a ragaszkodáshoz, a pasiknak meg csupa öröm, kicsit nekem erőltetett, utólagos és nagyon rímel a házasság alatti viselkedésideállra...